Habár vége a nyárnak és lassan a kerti locsolásnak is, a mögöttünk hagyott hónapokból egyértelműen látszik, mire kell készülnünk a jövőben: aszályos hetek, dráguló rezsi. Van olyan megoldás, ami a pénztárcánknak és még a környezetünknek is jó: az esővíz gyűjtése, majd az azzal való öntözés. A II. kerületben már kötelező esővízgyűjtő tartályt beépíteni az új házaknál – a Gyarmati Dezső Uszodánál is találni ilyet –, a helyieket pedig ingyenesen kiosztott dézsákkal ösztönzik a környezettudatosságra. Körbejártuk, miért fontos és hasznos ez a megoldás.
Hangosan ugatva fut a kapu felé a két fekete tacskó, amikor becsöngetünk Krisztinához. A II. kerületi Felső Zöldmáli út járdáján állunk, távirányítós kapu választja el tőlünk a 60-as években épült patinás házat. Hiába szól gazdájuk a portájukat védő kutyákra, még akkor sem csendesednek el teljesen, amikor a házigazda már az udvaron, az épület előtt álló két jókora, zöld színű műanyag esővízgyűjtő tartályt mutatja. Azért vagyunk itt, mert Krisztina az egyik, aki sikeresen pályázott tavasszal a kerületnél ingyenesen elvihető esővízgyűjtő dézsára. – Előtte is gondolkoztam már hasonlón, de mégsem vágtam vele, annak viszont nagyon örülök, hogy az önkormányzattól kapott tartállyal ezen a nyáron már tudtam gyűjteni az esővizet – mondja.
A rendszer lényege röviden: a házakra felszerelt ereszből a víz nem a csatornába folyik el, hanem egy tartályba, ahol meg is marad. Ebből lehet aztán locsolni a kertet. Egyrészt spórolni lehet, ha nem az ivóvizet használjuk öntözésre, másrészt pedig az „ingyen kapott” vizet nem is pazaroljuk el. Ez különösen annak fényében fontos, hogy az idei nyáron megtapasztalhattuk, milyen aszályos évek várnak ránk a klímaváltozás árnyékában. Ez tehát az elv, a megvalósításra pedig számos lehetőség van: az épület mellett elhelyezett tartály, amelyből akár kisebb kannákkal, akár szivattyúval lehet kivenni a vizet, illetve ha emelvényen áll, az aljára csapot szerelhetünk. Van úgynevezett terepszint alatti dézsa is, ahol már szinte biztosan szükség van a szivattyúra. Nagyon fontos, hogy a felgyűlt víz ivóvíznek nem alkalmas még kezelés után sem, ahogyan az is, hogy télen nem lehet használni, hiszen a tartályban lévő folyadék megfagyva könnyen szétfeszítheti a tárolót.
És akkor vissza Krisztinához. Nála már két tartály is van – az önkormányzattól kapott 200 literes mellett vásárolt egy másik, hasonló nagyságút is –, ezek a ház utcafronti részén találhatók, közvetlenül az épület fala mellett, ide fut be az eresz. Nagyjából száz négyzetméteres a tető, azt mondja, hogy egy nagyobb esőzésnél mindkét tartály megtelik, de ha csak szemerkél, akkor is fel tudja tölteni az egyiket. Eleinte kis kannákkal merte ki a felgyűlt vizet, hogy a kertet locsolni tudja, de ez azért időigényes – 200 litert kimérni 10–15 literenként –, és fárasztó is többször végigsétálni az ezer négyzetméteres udvaron. Ezért beruházott egy szivattyúra, amivel akár 35 méternyire a tartályoktól is könnyedén tud locsolni. – Szemmel láthatóan spóroltam ezzel nyáron – mondja, bár azt nehéz kiszámolni, hogy pontosan mennyit, hiszen ez nagyban függ a lehulló csapadéktól.
Az mindenesetre hatalmas előny, hogy az aszályos hetekben is van mihez nyúlni az ivóvíz mellett, hiszen a dézsában a vizet vígan lehet tárolni, arra kell csak figyelni – de arra kell is –, hogy akár szúnyoghálóval, akár a tetejével le legyen fedve, és ne szolgáljon a sokak életét megkeserítő kis vérszívók keltetőjeként.
A II. kerületben nemcsak ösztönözték az embereket a pályázattal a módszer alkalmazására, hanem kötelezően elő is írták az újonnan épülő házak esetében az esővízgyűjtést. Konkrét szabályok vonatkoznak rá, hogy egy adott épületnél vagy a már meglévő bővítésénél hogyan kell kiszámolni a tartály(ok) méretét. Az önkormányzattól kapott tájékoztatás szerint nagyságrendileg 150 családi ház épül évente – döntő többségében Hidegkúton –, valamint több tucat társasház. Ideális esetben ennyivel nőhet tehát a vízgyűjtők száma évente.
A Gyarmati Dezső Uszodában már az építése óta létezik esővízgyűjtő, ez nagyjából 500 köbméteres, vagyis jóval nagyobb a magánházak mellett használtaknál. Itt is fontos cél volt, hogy az esőzések alkalmával a csapadék ne zúduljon rá egyszerre a csatornahálózatra, illetve hasznosítani is tudják: elektromos szivattyúkkal veszik ki a vizet a tartályból, és azzal locsolják a környékbeli utakat és növényeket. Jellemzően egy-egy nagyobb eső után körülbelül egy hét alatt ürítik le. Őrsi Gergely polgármester korábban lapunknak azzal indokolta az új építésű ingatlanoknál előírt és az uszodánál is alkalmazott gyűjtést, hogy a környező településeken a nyár megmutatta, mekkora problémát okoz a vízhiány.
Ürítik a Gyarmati Dezső Uszodánál álló esővízgyűjtőt (Forrás: Gyarmati Dezső Uszoda)
A tavaszi pályázaton egyébként 229 darab 200 literes tartályt osztottak ki, ha ezeket mind üzembe állították a lakók, egy-egy nagyobb esőzés alkalmával akár 45 ezer liter esővíz is összegyűlhet.
Az ugyancsak a II. kerületben élő Gábor családjával már évek óta gyűjti és használja a csapadékot locsolásra. Korábban volt egy 500 és két 200 literes edényük, azok két-három nagyobb esőzés után megteltek, de ha olyan özönvíz volt, mint amiből a mostani nyáron is kijutott, előfordult, hogy egyetlen alkalommal is tele lettek. A nagy tartály tetejére szerelt egy túlcsordulót, amire csövet erősített, így az automatikusan öntözte a közelben lévő fügebokrot, ha volt benne víz. Alapvetően az így gyűjtött víz a körülbelül 100 négyzetméteres kert két-három napi öntözésére volt elég. Azt meséli, hogy idén ők is pályáztak a kerületnél, így viszonylag kis befektetéssel tudtak új edényeket beállítani.
Ha valaki kedvet kapott a vízgyűjtéshez, a nagyobb hipermarketekben és barkácsboltokban is tud tartályokat vásárolni, ezzel a módszerrel a pazarlást és egy idő után a költségeket is csökkenteni lehet.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/43. számában, annak is a Budai Hang mellékletében jelent meg október 21-én.
