Budapest európai viszonylatban különleges adottságokkal rendelkező főváros. Számos olyan, a Kárpát-medencére jellemző védett élőhelytípus és faj található itt, amely a kontinensen máshol nem fordul elő, de értékes barlangok, mocsarak, lápok és források is gazdagítják, ráadásul a közigazgatási határain belül több Natura 2000 besorolás alatt álló, vagyis a biológiai sokféleség megóvását biztosító európai ökológiai hálózathoz tartozó területet is számon tartanak. A növekvő mértékű beépítések azonban egyre nagyobb veszélyt jelentenek a természetes élőhelyekre, ezért is tűnik fel követendő példaként a Jegenye-völgy esete.
Mint ismert, 2019 végén derült ki, hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) három szomszédos területet építési telekként akar értékesíteni – ezeket azóta el is adta – az Alsó-Jegenye-völgyhöz közeli Huba vezér utca végén. A budaligeti Jegenye-völgy (Szalamandra-völgy) a II. kerület egyik legszebb természeti területe, a hetvenéves bükkerdő festői látképe mellett számos botanikai és zoológiai értéket őriz, ezek közül is kiemelkedik a Paprikás-patak mentén élő, mintegy 1800 fős egészséges foltos szalamandra állomány.
Az építési telkek adásvételének hírére a helyiek petíciót indítottak, amit közel 3500-an írták alá, Karácsony Gergely főpolgármester és Őrsi Gergely II. kerületi polgármester pedig azonnal jelezte, minden lehetséges eszközzel biztosítják a terület természeti értékeinek megőrzését. A Fővárosi Közgyűlés végül tavaly december 15-én döntött arról, hogy a Jegenye-völgyet védett területté nyilvánítja, január eleje óta pedig már táblák is jelzik a Budaliget és Solymár között fekvő, utolsó még be nem épített, keskeny erdő védettségét.
A foltos szalamandra – fekete alapon sárga és narancssárga foltos gyíkféle – igen érzékeny állat: csak tiszta vízű forrásokban él, és életét az első pillanattól fogva meghatározza a víz, külső kopoltyúval lélegző lárvái csendes partszakaszokon, források mélyén fejlődnek. Mivel erősen kötődik a környezetéhez, ha az állat egy bizonyos területről eltűnik, akkor az az élőhely károsodását, elszennyeződését jelzi. Foltos szalamandrák az ország számos pontján megfigyelhetők: a Soproni- és a Kőszegi-hegység, a Vendvidék, a Börzsöny, a Cserhát, Karancs-Medves térsége, a Mátra, a Bükk, az Aggteleki-karsztvidék és a Zemplén a legismertebb előfordulási helyek, de az utóbbi időben a Visegrádi-hegységben is bukkantak maradványpopulációira.
Foltos szalamandra (Forrás: II. kerületi önkormányzat)
A Budai-hegységben a huszadik század elején még gyakori fajnak számított a foltos szalamandra, de az urbanizáció miatt kiszorult a „városból”. Közel egy évszázadig nem volt adat az előfordulásáról, egészen 2008-ig, amikor egy budaligeti lakos a kertjében és annak környéken felfedezett néhány példányt. Bejelentése nyomán a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség alaposan felmérte a területet, elvégezte az élőhelytérképezést – ezek mind közrejátszottak a későbbi védetté nyilvánításban.
Néhány nappal azután, hogy természeti oltalom alá került a Jegenye-völgy, 93 foltos szalamandrát igyekeztek zsákokba csomagolva kicsempészni az országból, a reptéren azonban elfogták a tettest. Őrsi Gergely polgármester jelezte, szívesen befogadnák ezeket a példányokat, amennyiben nem veszélyeztetik a mostani – egészséges – állományt. A megmenekült kétéltűek jelenleg a Fővárosi Állat- és Növénykertben pihennek, sorsukról a hatóságok döntenek majd.
Szintén a december 15-ei fővárosi közgyűlésen nyilvánították helyi jelentőségű védett természeti területté az Óbudai (Hajógyári)-sziget ártéri puhafás galériaerdejét is, amely így vélhetően megmenekül a tervezett beépítésektől. A döntés mellett nem csupán a botanikai értékek szóltak, hiszen a szigeten több védett állatfaj is él. A III. kerületben korábban a Róka-hegyi bánya – a főváros legjelentősebb geológiai értéke –, illetve a budai oldal utolsó vizes élőhelye, a Mocsárosdűlő kapott hasonló védettséget.
A II. kerületnek viszonylag nagy része áll természeti oltalom alatt. A számos pont közül az Apáthy-szikla a dolomitsziklagyepei mellett a jégkorszaki maradványfajnak tekinthető budai nyúlfarkfű és gazdag rovarvilága miatt figyelemre méltó; míg a Heinrich István utcában magasodó tölgy sporttörténeti jelentősége miatt érdekes, hiszen a fát Zombori Ödön szabadfogású birkózó az 1936-os berlini olimpián aratott győzelméért kapta a szervezőktől. Mint az Viczián Zsófi a Budapesti fák – Kéregbe zárt történelem című könyvéből kiderül, a tölgynek több társa is van: a tragikus sorsú Kabos Endre vívó Berettyóújfaluban, Harangi Imre ökölvívó Hajdúsámsonban, Kárpáti Károly birkózó pedig a mai Testnevelési Egyetem kertjében ültette el a Berlinben kapott facsemetét.
Szintén a II. kerületben, a Ferenc-hegyen található a főváros egyik leginkább természetesnek mondható karsztbokorerdő együttese, míg a Kárpát-medence egyik legöregebb libanoni cédrusa a Kondor úton magasodik. Az I. kerületben ugyan csak egy védett növényt tartanak számon, a Bécsi kapu téren álló ház udvarán található szőlőtőke azonban annál különlegesebb. Az Izabella fajtájú szőlőt még 1944-ben telepítették, a mára 30 méter hosszúra nyúlt növény pedig a mai napig egészséges termést hoz. Védettségét egy szomszédok közötti vitának köszönheti. 1982-ben az egyik lakó ki akarta vágatni a tőkét, épp, amikor a szőlő termőre fordult, egy másik tulajdonos – aki három évvel a telepítés után született a házban – azonban nem hagyta annyiban a dolgot, igyekezetének eredményeként a növény megmenekült.
Budapesten egy természeti terület helyi védetté nyilvánítását bárki kezdeményezheti, a kérelem indokoltságát a főváros természetvédelmi szakemberei vizsgálják meg. A Fővárosi Önkormányzati Rendészeti Igazgatóság közterület-felügyeleti osztályának (FÖRI) tájékoztatása szerint ezekben az esetekben döntő tényező, hogy az adott élőhelyen találhatók-e olyan védett növény- és állatfajok, amelyek miatt fontos a terület védetté nyilvánítása.
A lakossági kezdeményezések jelentős részét – az alapos vizsgálatot követően – elutasítják ugyan, de ez nem jelenti azt, hogy a bejelentések és kérelmek ne lennének hasznosak, hiszen a szakemberek számos új információhoz jutnak egy adott területtel kapcsolatban. A FÖRI közlése szerint Budapesten jelenleg 918 hektár helyi védett terület van, és majdnem ugyanennyi védelemre érdemes területet tartanak számon, amelyek védetté nyilvánítását a Fővárosi Önkormányzat Várostervezési Főosztályán a tájvédelmi osztály természetvédelmi szakemberei készítik elő.
A védetté nyilvánításnak köszönhetően durva beavatkozástól már nem kell tartani az adott területen, de így is vannak olyan tényezők, amelyek miatt a hatóság döntése ellenére a veszély nem múlik el teljesen. A legnagyobb problémát az illegális építkezés jelenti, de gyakori jelenség a szabálytalan hulladéklerakás, a lakossági szemetelés és az illegális tűzrakás is, ahogy a tömeges turizmusból adódó károk is jelentősek. Ugyancsak gondot okoz, hogy sok kutyatulajdonos póráz nélkül sétáltatja az ebet, talán bele sem gondolva, hogy ezzel veszélyezteti a védett területek állat-, és növényvilágát. A FÖRI válaszából kiderült az is, hogy sokan még mindig előszeretettel ássák ki a védett növényeket, vagy fogják be a védett állatfajok egyedeit.
Hangsúlyozták, hogy a problémák ellenére sem akarják a látogatókat kitiltani az érintett a területekről, de szeretnénk elérni, hogy az emberek tartsák tiszteletben és óvják a természet értékeit. Az országos jelentőségű védett területekhez hasonlóan Budapesten is működik természetvédelmi őrszolgálat a FÖRI részeként. Bár a szakemberek nem tudnak állandóan jelen lenni minden veszélyeztetett térségben, de rendszeresen visszatérnek a helyszínekre, a kritikus időszakokban – védett ragadozó madarak fészkelése, védett növényfajok virágzása – pedig folyamatosan felügyelik a helyeket.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/04. számában, annak is a Budai Hang mellékletben jelent meg január 21-én.
