Benne vagyunk a nyárban, az első hőségriadókat már magunk mögött is hagytuk. Csakhogy a jövőben egyre több és több forró időszakra kell számítanunk. Cikkünkben annak jártunk utána, hogy mit tehetünk annak érdekében, hogy elkerüljünk a nagyvárosi hőszigetek kialakulását. Mint kiderült, bőven van még feladatunk.
Aki egy forró nyári éjszakán Budapest belvárosából egy külső kerületbe utazik, tapasztalhatja, hogy a hőmérséklet az utóbbi helyen jóval alacsonyabb lehet, mint a központban. Ennek a jelenségnek az úgynevezett városi hősziget-hatás az oka, és ez természetesen nem csupán a fővárosban, hanem minden nagyobb beépített felülettel, magas házakkal rendelkező településen előfordul. A városi hősziget kialakulása több okra vezethető vissza. Az egyik az, hogy az aszfalt és a betonfelületek, a panel- és téglaházak falai a természetes felszíneknél sokkal több napsugárzást nyelnek el, és meg is tartják a hőt. Ráadásul a nagyvárosok központi övezetei magas, szorosan egymás mellett sorakozó épületekkel vannak tele, ezek pedig akadályozzák a levegő áramlását, így is csökkentve a felületek hűtési képességét. A fentiekhez hozzájárulnak különböző emberi tevékenységhez kapcsolódó hatások is, mint például a járművek és az ipar által okozott szennyezés, továbbá a légkondicionáló berendezések, melyek a belterek hűtését úgy érik el, hogy a kültérbe juttatják a melegebb levegőt. Ezek a hatások összességében azt eredményezik, hogy késő este vagy éjjel akár 5–8 Celsius-fok különbség is lehet a belvárosi és a külső övezetek között.
Zöldfelület, zöldfelület, zöldfelület
A legnagyobb eltérést azért éjszaka tapasztalhatjuk, mert a magukba gyűjtött nappali forróságot az épületek napnyugta után adják le a környezetüknek. Frontmentes időben, amikor gyenge a légmozgás, a hősziget egész éjjel kitarthat, így az éjszakai szellőztetések sem segítenek lehűteni a belvárosi lakásokat. Mára mindenki számára világossá vált, hogy ha meg akarjuk akadályozni, hogy a városaink a nyári hónapokban forró katlanokká váljanak, amelyekben még a hajnali órák sem hoznak enyhülést a pihenni vágyóknak, akkor tennünk kell valamit. Az idő ugyanis ellenünk dolgozik. Mint az egy nemrégiben a HungaroMet által megrendezett sajtóbeszélgetésen is elhangzott, a Kárpát-medence időjárását az átlagnál nagyobb mértékben befolyásolja a klímaváltozás. A jelenlegi konszenzus szerint Magyarország átlaghőmérséklete 2050-ig 1–1,5 Celsius-fokkal emelkedhet, a század végére pedig 1,5–4 Celsius-fokkal. A prognózisok alapján az egyik legjelentősebb változás a hőségnapok számában várható. Ezek azok a napok, amikor a hőmérséklet eléri vagy átlépi a 30 Celsius-fokot. Több lesz a nyári nap is, vagyis amikor a hőmérséklet átlépi a 25 fokot; számuk 2050-ig akár 18-cal is több emelkedhet, az évszázad végére pedig az emelkedés 14–36 nap között várható. Hogy milyen védekezési módok léteznek a hőszigetek ellen, arról Bardóczi Sándort, Budapest főtájépítészét kérdeztük.
A szakember érdeklődésünkre három szóval válaszolt: zöldfelület, zöldfelület, zöldfelület. A legjobb védekezés a parkosítás, a fasorok telepítése és a növényzettel borított területek kialakítása. De ugyanilyen fontos a vízfelszín arányának növelése és a természetes építőanyagok használata is. Köztudott, hogy a fák természetes légkondicionálóként működnek, mivel vízgőzt bocsátanak a levegőbe. Emellett árnyékot adnak az embereknek és a talajnak egyaránt. – A kutatások szerint a városok fákkal való ellátása a helyi viszonyoktól függően 2 és 10 Celsius-fok közötti hőmérséklet-csökkenést eredményezhet – jegyezte meg a szakértő. Majd hozzátette: a térkővel burkolt utcákra elszigetelten telepített facsemeték azonban nem javítanak a helyzeten. Gyakran előfordul, hogy még csak életben maradni sem képesek a kedvezőtlen körülmények között. A zöldítés elveinek gyakorlati alkalmazása Bardóczi Sándor szerint egyáltalán nem egyszerű. A zsúfolt belvárosokban nagyon nehéz olyan felületeket találni, melyekre növényeket lehet telepíteni. Bár Budapesten is zajlanak olyan projektek, amely során zöldfelület kerül az aszfalt helyére, de ezeknek van egy méretbeli minimális limitje. Ha ugyanis a zöldsáv két méternél keskenyebb, az azokat körbevevő szegélyek alapozása gyakorlatilag összeér, így olyan, mintha egy talajkapcsolat nélküli kaspóba telepítenénk a növényeket. A keskeny járdaszigetek zöldfelületei ezért nem fenntarthatók.
A Duna és a vizek segítenek
Vannak persze megvalósítható kezdeményezések is. Bardóczi Sándor példaként a Jane Haining rakpartot említette, ahol egy 3400 négyzetméteres zöldterület kivitelezése zajlik a hajdani parkolók helyén. Ez remélhetőleg szeptemberre el is készül. A vizek is fontos szerepet játszanak a városok hűtésében. Ebből a szempontból Budapest szerencsés helyzetben van, hiszen a Duna nemcsak a víz párolgása révén segít megakadályozni a nagyobb kiterjedésű hőszigetek kialakulását, hanem átszellőzési folyosót biztosít, lehetővé téve a hűvösebb levegő beáramlását a belvárosi területekre. Ennek hatására a fővárosban nem egyetlen óriási hősziget alakul ki, hanem a budai és pesti oldalon is kisebb területekre korlátozódik.
De nemcsak a Duna, a kisebb vizes területek is hozzájárulhatnak a kedvezőbb klímához. A vízfolyásokból duzzasztással tavakat hozhatunk létre, amelyek a csapadékvizek elraktározásában is segíthetnek. A főtájépítész szerint ezek védelmére azért is energiát kell fordítanunk, mert a 2022-es aszály idején a Rákos-patak kivételével minden kis vízfolyás kiszáradt a fővárosban, az élőviláguk jelentős része pedig elpusztult. Záportározókkal, fenékküszöbökkel viszont meg lehetne előzni az efféle katasztrófákat. A szakember azonban azt is hozzátette, hogy jelenleg a legtöbb jogszabályunk arra ösztönöz, hogy minél gyorsabban és hatékonyabban vezessük el a vizeket, nem pedig arra, hogy visszatartsuk azokat.
Persze vannak iránymutató kezdeményezések is. Ilyen például az, hogy a parkok legmélyebb fekvésű területein a főváros elkezdett esőkerteket létesíteni. Ezeken az egyébként is vízelvezetési problémákkal küszködő területeken összegyűlhetnek a vizek és leszivároghatnak a talajba, hogy később a növények elpárologtassák. És vannak olyan megoldások is, melyekhez nem szükséges városi szintű összefogás. Ilyen például a tetők fehérre festése, esetleg tetőkertek, zöldfalak kialakítása. Ez utóbbiakról azonban tudni kell, hogy ha nem a megfelelő növényekkel ültetjük be őket, akkor nagyon vízigényesek lehetnek. Ezért fontos, hogy lehetőleg szárazságtűrő fajokat telepítsünk az efféle helyekre.
Továbbá a már meglévő zöldfelületek gondozása is jó hatással lehet a városok klímájára. A hőkamerás felvételek tanúsága szerint egy aszfaltfelület és egy fás terület között óriási lehet a hőmérsékleti különbség, de a magasabbra hagyott növényzet is sokkal jobban hűt, mint a lekaszált. Azzal is sokat tehetünk tehát a kedvezőbb klímáért, ha nem nyírjuk hetente a füvet, hanem hagyjuk, hogy akár 10-15 centiméteresre is megnőjön. A nagyobb zöld tömeg ugyanis nagyobb felületen képes a párologtatásra, és a talajt is védi a kiszáradástól.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/29. számában, a Budai Hang-mellékletben jelent meg július 19-én.
