A várakozások ellenére továbbra sem nagyon tud kilábalni a magyar gazdaság a válságból. A KSH által közölt friss adatok szerint ugyanis októberben az ipari termelés 3,2 százalékkal maradt el az egy évvel korábbi adattól. Még inkább aggodalomra adhat okot, hogy az ágazat termelése az év első tíz hónapjában 4,7 százalékkal maradt el a tavalyi év hasonló időszakától, és 0,6 százalékkal az amúgy is gyenge szeptemberi adattól. Hasonló tendencia figyelhető meg a kiskereskedelmi forgalomnál, hiszen az ágazat októberi teljesítménye 6,5 százalékkal maradt el az egy évvel korábbi értéktől, és szeptemberhez képest is esett 0,3 százalékkal.
– Nincs különösebben nagy meglepetés a most megjelent adatokban, hiszen nem változott jelentősen a gazdaság állapota, ugyanakkor az igaz, hogy én egy kicsit optimistább voltam az októbert illetően. Alapvetően két ok áll a gyenge teljesítmény mögött. Egyrészt a költségvetésnek nincs mozgástere, el kellett halasztani beruházásokat, aminek visszahúzó hatása van az ipar teljesítményére, gondoljunk csak az építőanyag-gyártásra. A másik oldalon jelentős visszahúzó erő, hogy a lakosság vásárlóereje a 2020-as szinten áll, így nem szabad azon csodálkozni, hogy a megemelkedett árszint mellett a lakosság igyekszik visszafogni költekezését – értékelte a friss adatokat Virovácz Péter.
Az ING Bank vezető gazdasági elemzője arra is felhívta a figyelmet, a kiskereskedelem októberi teljesítménye látványosan igazolja, hogy hiába egyetlen mutató – nevezetesen a reálbér emelkedése, és pozitív tartományba kerülése – az egyéb befolyásoló tényezők változatlansága mellett nem változtatja meg a fogyasztói attitűdöt. A két ágazat adatai azt mutatják, hiányzik a magyar gazdaság belső motorja, a belső kereslet. Nincs sem vállalati, sem költségvetési beruházás, nincs fogyasztás.
– Ami még úgy, ahogy tartja magát, az az ipari export, azonban itt is látszanak már a kifulladás jelei. Erre utal, hogy már a harmadik negyedév végén az ipari vállalatok rendelésállománya alig 0,3 százalékkal magasabb, mint egy évvel korábban. Vagyis nincs akkora kereslet az ágazat teljesítménye iránt, amely hosszabb távon is növekedést generál. Ha az év utolsó negyedében sem jönnek be új megrendelések, akkor továbbra sem lehetünk optimisták. Annál is inkább, mert a nemzetközi gazdasági környezetben is számos problémát látunk. A német és kínai gazdaság sem áll kifejezetten erős lábakon, összességében az eurózóna is a technikai recesszió felé csúszik. A magyar gazdaságnak az segíthetne, ha a belső kereslet erősödne, de pillanatnyilag nem rózsásak a kilátások. Persze az év utolsó két hónapjában változhat még a kép, de pillanatnyilag kevésbé vagyok optimista, mint a friss adatok megjelenése előtt – fogalmazott az elemző.
Kérdésünkre Virovácz Péter elmondta, ahogy korábban, most is azt látja, hogy hiába a reálbérek néhány hónapja tartó emelkedése, az rövid távon nem változtatja meg a családok hozzáállását. Vagyis a nagyobb vásárlóerővel rendelkező fizetésből nem növelik kiadásaikat. Addig biztosan nem, amíg a gazdasági helyzet hosszabb távú javulásában bízni nem kezdenek. Vagyis amíg nem látják az infláció tartós és jelentős csökkenését, és ami nagyon fontos, amíg nem látják saját jövedelmük növekedését. A statisztika ugyanis mindig átlagot közöl, ami akár jelentősen is eltérhet az egyes emberek tényleges jövedelmi helyzetétől. A rendelkezésre álló adatok is ezt mutatják: miközben az összes hitelfajta iránti igény jelentősen mérséklődött, a személyi kölcsönökből és a szabad felhasználású hitelekből egyre többet igényelnek a fogyasztók. A családok ugyanis ezekkel a forrásokkal igyekeztek átvészelni a legnehezebb időszakot, és a helyzet javulásával elsőként ezeket fizetik vissza, és nem fogyasztásra fordítják szabad forintjaikat.
– A jelenlegi helyzetben az egyetlen reményt az jelentheti, hogy mind a minimálbér, mind a garantált bérminimum emelkedett. Éppen annak a rétegnek jelent ez plusz pénzt, amelynek a legnagyobb a fogyasztási határhajlandósága, azaz amelyik egyik napról a másikra él. A jövő év nagy kérdése pedig az, hogy a lakosság azon rétege, amely képes félretenni, és állampapírban tartja megtakarításait, az miként dönt jövő januárban, illetve márciusban, amikor kamatfizetésre kerül sor. Fogyasztásra költi majd a hozamként számláján jóváírandó összeget, annak nagyobb részét, vagy újra befekteti. Ha úgy gondolja, az alacsonyabb inflációs környezetben jól jövedelmez a 9,9 százalékos kamatot fizető állampapír, akkor újra befekteti. Ha viszont tömegesen úgy döntenek, hogy elég volt a takarékosságból, és elköltik az összeget, az nagyban segítheti a jövő évi fogyasztást. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai azt mutatják, ez utóbbi esélye a kisebb – mondta Virovácz Péter.
