Negyvenes családos férfi gyerekkel és működő vállalkozással Beregszáz központjában. A család az orosz támadás első hírére átjött Magyarországra – az apának szerencséje volt, aznap este tízig még engedték a férfiakat. Már nem terveznek hazamenni – a vállalkozást bezárják, a lakásukat eladják, Magyarországon képzelik el a jövőt.
Akik nem voltak ilyen gyorsak, és már nem léphettek ki legálisan, azok közül sokan elvitték az asszonyt és a gyereket autóval a határig, ott megölelték őket és átküldték a szeretteiket a biztonságos területre. Hazamenve elrendezik, amit még el kell, aztán elzárják a vizet, hogy ne fagyjanak el a vezetékek a lakásban, a kulcsokat odaadják valamelyik rokonnak, és egy éjjel átjönnek valahol a zöldhatáron. Hogy hányan mennek vissza valaha is közülük, jó kérdés.
Nem csak magyarok menekülnek, hanem ukránok is. A háború brutálisan felgyorsít egy amúgy is létező folyamatot: Ukrajna drasztikus népességfogyását. Ezen belül a kárpátaljai magyarság még rohamosabb csökkenését.
Utoljára az ezredforduló után, 2001-ben volt hivatalos népszámlálás az országban. Akkor 48,5 millió embert találtak, a kilencvenes évek elején még közel 52 milliót. (Kárpátalján 1 254 614-en laktak, és tizenkét százalékuk mondta magát magyarnak, ez 163 ezer embert jelent.) 2020-ban terveztek ugyan egy országos népszámlálást, de egyrészt nem volt meg hozzá a pénz, másrészt a koronavírus-járvány amúgy is elvitte volna az egészet. Emiatt csak becslések vannak arról, hogy most hányan is lehetnek az országban. Különböző adatokból (például a napi kenyérfogyasztás, a mobilelőfizetések száma, stb.) a szakemberek azt tippelik: 35 millió embernél kevesebb élt az év elején Ukrajnában. Húsz év alatt nagyjából 28 százaléknyi fogyás – ez még akkor is sok, ha tudjuk, hogy közben az ország egyes részeit (például a Krímet) kiharapta az orosz medve. A csökkenés okai közül az első a kivándorlás (ez is hatványozottabban érinti a magyarokat az uniós útlevelüknek köszönhetően), az élveszületések alacsony száma és a magas elhalálozás.
A kárpátaljai magyarok helyzetét tovább nehezíti, hogy a legerősebb politikai szervezetüknek, a KMKSZ-nek a vezetője másfél éve, egy ellene elindult eljárás miatt elmenekült az országból. Brenzovics László azóta online kapcsolaton keresztül vezeti a pártot, és ez nem szerencsés – háborús helyzetben különösen. Sokan ismerik a történetet a pásztor nélkül maradt nyájról – ilyenkor le kellene mondani és átadni a stafétabotot annak, aki ott van az emberek között. A magyarországi munkaerőhiány is gyorsítja a dolgokat – ha a most átmenekülők közül sokan találnak gyorsan munkát és biztos megélhetést, azok a háború végén már nehezen fognak visszatérni a bizonytalanba.
