Ezekben a napokban jelentek meg – jelennek meg az utolsó kiadásai a NER által bezárásra ítélt erdélyi lapoknak: több helyen már el is fogyott a Heti Hirdető hetilap búcsúszáma, és pénteken kerülnek utoljára a standokra az országos Krónika, valamint a regionális Székelyhon és Székely Hírmondó napilapok. A már csak melléklet formájában fennmaradt 33 éves hetilap, az Erdélyi Napló is csütörtökön jelent meg utoljára nyomtatott verzióban.
Makkay József főszerkesztő búcsúzása már elérhető a világhálón: bár azt írja, a „krisztusi kort” megért kiadvány megszűnésének oka – a többi bezárt laphoz hasonlóan – még a médiacsoportban dolgozók számára is talány, de azért megvan a válasz is: „az ukrajnai háború tengernyi negatív hatása ott áll a több mint duplájára emelkedett újságpapírár mögött is.”
Aztán így folytatja: „Megszületett a fájdalmas döntés, amely nemcsak a nyomtatott lapok végét jelenti, hanem ezzel sok kolléga munkahelye is megszűnt. Ahogy lenni szokott, nem mindenkit érintett lesújtóan a hír. Aki annak drukkol, hogy Erdélyben és a Kárpát-medencében minél kevesebb legyen a magyar nyelvű lap, az elégtétellel vette tudomásul, hogy a »hét gazdag esztendő« után a magyar kormány »saját táborán« spórol azzal, hogy a határon túli támogatások lefaragásával sajtótámogatásra is jóval kevesebb pénz jut. Aki kárörvend, az fel sem fogja, hogy Erdélyben a magyar nyelvű kiadványok hozzánk hasonló cipőben járnak. Legtöbben anyagi gondokkal küszködnek: nehezen fizetik a nyomdaszámlákat, és kicsik a fizetések még akkor is, ha a lap kiadását kivételes esetekben helyi önkormányzati intézmény finanszírozza. Ma már nem az a kérdés, hogy a Krónika, a Székelyhon, illetve a két napilap mellékleteként megjelent Erdélyi Napló miért szűnt meg ilyen hirtelen, hanem a többi nyomtatott erdélyi magyar lap mikor jut a mi sorsunkra?” – írta.
Arról nincs egy szó sem: az utóbbi években e célra adott legalább hétmilliárdnyi adóforint hova folyt el, és miért nem tudtak legalább egy önfenntartó nyomtatott orgánumot összerakni belőle.
