Kevesen ismerik ma már Deák László nevét. Rendszeres szereplője volt pedig a Szép versek sorozatnak, kötetei a hetvenes évek végétől jelentek meg. Dekoratőrként, kiállításrendezőként is ismerjük, önmagát reklámosként emlegette. A kilencvenes évektől kiadóigazgatóként dolgozott, a Magvetőből kiváló Orpheuszt vezette, egészen 2009-es haláláig. Az Orpheusz úr címet is kapta a rá emlékező kötet, amelyben olyanok búcsúztak tőle, mint Eisemann György, Marsall László, Tandori Dezső vagy Zsille Gábor. Most viszont egy másik kötetről lesz szó, az 1995-ben megjelent Cigány románcokról. (Romane romancura / Romancero gitano.) A háromnyelvű Federico García Lorca-válogatást az Orpheusz adta ki, benne a spanyol költő verseinek eredeti, illetve magyar és cigány nyelvű fordításaival.
Utóbbiakért felelt Choli papa, azaz Choli Daróczi József, a 20. század második felének egyik legfontosabb cigány magyar költője, népművelője. Cholinak több idő jutott, mint a 63 évesen elhunyt Deáknak, 2018-as halálakor két hétre volt a 79. születésnapjától. Fordított cigány nyelvre József Attilát, adott ki szótárat és nyelvkönyvet, Lorca-kötete szintén hiánypótlónak bizonyult.
Hogy mennyien ismerik ma egyáltalán Lorcát? Nehéz megmondani. Pethőné Nagy Csilla gimnáziumi szöveggyűjteményében még helye volt az Alvajáró románcnak, a múlt század egyik legszebb szerelmes versének. Nagy László fordította, mégis rendre Radnótinak tulajdonítom a csodálatos magyar szöveget. Meglehet, a két költő hasonló sorsa miatt. Lorcát a spanyol polgárháború idején, egy falangista kivégzőosztag gyilkolta meg. Mindössze harmincnyolc éves volt.
Ha elfogadjuk, hogy minden fordítás ferdítés is, hát az Alvajáró románc a magyar irodalom egyik legszebbje, a Lorca-eredeti legtöbb fordítását messze lekörözi. „Zöld, szeretlek, zöld, imádlak. / Zöld szép, zöldbe borult ágak.” Mindez eredetiben: „Verde que te quiero verde. / Verde viento, verdes ramas.” Na és Choli Daróczi fordítása? Onnan inkább a vers végét idéznénk, hangzásában is gyönyörű: „Barkaj pel darjake kuja, / gras, grastari po plaj plajin.” („Bárka ring a tenger fodrán, / ló és lovas hegyre hágnak.”) Izgalmas aztán elsőként a cigány fordítást olvasni, és próbálni kitalálni, mit jelenthet: „Umbra si pe lenge jakha, / la ratyaki kalyi raza / balvalyaki gropa bangi / kircol londyi detehara.” Ha umbra, akkor árnyék, ha kalyi, akkor valami feketeség (Kalyi Jag = fekete tűz) – Lorcától nem szokatlan hangulatfestés. A Szent Mihály (cigányul Svunto Mihal) szóban forgó versszakának Nagy László-féle fordítása: „Árnyék borult szemeimre, / az éjszaka nagy homálya. / Szél kanyarban, szél-öbölben / sós virradat nyikorgása.”
Izgalmas kötet ez, ma már csak antikvárok mélyéről beszerezhető. Ahogy Deáknak, úgy Cholinak sem volt könnyű útja, mindkettejüknek küzdelmes pálya adatott. Egyaránt hittek a kultúra erejében, terjesztésének fontosságában. Mégis, ki olvas ma cigányok közül Lorca-fordításokat? Még a magyar fordításokat sem igazán ismerik fiatalok, és lassan az idősebbek sem. „Choli papa dedikációjával”, olvasható az antikváriumi kötet végén ceruzával írva. Pedig nem is szimpla dedikáció ez, hiszen a címzettje is izgalmas. „A legjobb kiadómnak barátsággal és szeretettel: Deák Lászlónak.” Aki feltehetőleg 2009-es haláláig őrizte, utána egy-két évvel került hozzám a példány. Legyen itt a könyv szerkesztőjének is a neve, szintén sokat köszönhetünk Székács Vera műfordítónak. Talán még lesznek ezeknek a gyönyörű verseknek a XXI. században is olvasóik.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/27. számában jelent meg, július 1-jén.
