Több évtized után befejeződött a középkori Magyar Királyság egyik legnagyobb és legdíszesebb szárnyas oltára, a Mátyás király és a Jagellók idején, a XV-XVI. század fordulóján készült kisszebeni Keresztelő Szent János főoltár restaurálása; a késő gótikus remekmű szerdától látható a Magyar Nemzeti Galériában (MNG) – jelentette az MTI.
– Vélhetően a magyar múzeumügy leghosszabb ideig tartó restaurálása ért véget most: a kisszebeni főoltárt 1944-ben, Budapest bombázásakor bontották szét és rejtették el, majd 1954-ben fogtak hozzá a helyreállításához. A munkálatok az MNG és a Szépművészeti Múzeum 2013-as újraegyesülése után vettek lendületet, amikor Dabronaki Béla restaurátor vette át a felújítás vezetését – idézte fel a szárnyas oltár szerdai sajtóbemutatóján Baán László, az intézmény főigazgatója.
Budapestre vezetnek Leonardo és Michelangelo párbajának szálai
Michelangelo hadrendbe állításával próbálta munkára sarkallni Leonardót Machiavelli.
Poszler Györgyi, az MNG Késő gótikus szárnyas oltárok című kiállításának kurátora hozzátette: a 6,6 méter széles főoltár és a két, szintén a kiállításban látható mellékoltár egy tűzvész utáni újjáépítés során készültek a Bártfa és Kassa közt fekvő Kisszebenben; a főoltár befejezését 1496-ra datálják. A késő gótikus műalkotás bezárt szárnyai – egyedülálló módon – a Hiszekegy „képregényszerű” ábrázolását mutatják, ünnepi, azaz kinyitott állapotban pedig Keresztelő Szent János életének állomásai láthatók a főoltár táblaképein. „A főoltár egykor több emelet magas oromzattal rendelkezett, ennek azonban csak romjai maradtak fenn, ezért hitelesen csak az oromzat egy része volt helyreállítható” – mondta el.
A kurátor beszámolója szerint a remekművet a barokk korban az akkori ízlés szerint restaurálták és némileg átalakították, az országos nyilvánosság azonban csak a 19. század második felében fedezte fel. A három kisszebeni oltárt 1896-ban, a millenniumi ünnepségekre szállították Budapestre, először az Iparművészeti, majd rövidesen a Szépművészeti Múzeumba.
Dabronaki Béla restaurátor kiemelte, hogy a főoltár rengeteg elpusztult eleme mellett számos darab „elképesztően ép” állapotban maradt fenn. A helyreállításkor ezért úgy döntöttek, hogy a kiegészítések is az eredeti részekhez hasonló aranyozást kapnak, ennek hiánya ugyanis tönkretette volna a műalkotás élvezetét. Mint hozzáfűzte azonban, a hitelesség érdekében a kiegészítéseket közelről látható módon, finoman jelezték.
Csaknem ezer 1850 előtt nyomtatott térképet tesz szabadon hozzáférhetővé az OSZK
A Földabrosz néven útjára indított digitális adatbázisban kedvünkre válogathatunk a korabeli magyar és világtérképek között.
Baán László az MTI-nek elmondta: a szárnyas oltár végleges otthonának a jövőben a Szépművészeti Múzeumot szánják, ez az épület ad ugyanis otthont a Magyar Nemzeti Galériával újraegyesült gyűjtemény XIX. század előtti részének.
Az Időgép történelmi rovatunk további cikkeiért kattintson ide! Ha a tudományos cikkek érdeklik, akkor a Tudomány rovatunkat érdemes figyelnie!
