A külügyminiszter tegnap délután a Külügyek Tanács-ülés után odasétált egy bekapcsolva felejtett kamera elé és a Facebookon közvetített élő adásban elkezdett hülyeségeket beszélni arról, hogy messze ültek egymástól és rájuk szóltak, ha összebújtak.
Koffein
Amit egyszer kinyomtattak, azt akár száz évvel később is elő lehet bányászni – ahogy ezt az Arcanum példája is mutatja. De leszünk-e ilyen szerencsések az internetes tartalmakkal?
Elég nagy bajban leszünk, ha a kormány nem fogja vissza a milliárdokban mérhető pénzszórást a felesleges dolgokra. Ha megszorítással reagál a hiányra, a terhet megint a legcsekélyebb érdekérvényesítő képességgel rendelkező társadalmi rétegek nyakába fogják zúdítani.
A bérlakásprobléma egyelőre csak a margón jelenik meg az új elképzelésekben: a rozsdaövezetek bérlakásai növelhetik a kínálatot, már ha lesznek itt egyáltalán ilyenek, ugyanis ez sem biztos.
Mindaz, amit az elmúlt években láthattunk, gyakorlatilag paródiája az egykorvolt, sértődésekkel és nagy indulatokkal terhes kultúrharcoknak.
A propaganda szerint erős és büszke országban élünk, de a kicsi és gyenge magyar vállalkozásokat pilleként fújta el a koronavírus-szele.
Miért nem lehet egy ilyen durva pedofilbukta után csöndben maradni a jobboldalon? Miért kell benzinnel locsolni a parazsat?
Talán éppen ez a Lánchíd-ügy lesz az, amely egységbe kovácsolja a jelenlegi rezsim ellenzőit.
Van abban mindig valami ijesztő, amikor befolyásos szereplők kezdik bírálni Mark Zuckerberget.
Legfőbb ideje, hogy a háborús nyelvezet eltűnjön a közbeszédből, és a harc-győzelem-önfeláldozás-dicsőség négyszögének helyét a jövőről szóló gondolkodás vegye át.
Az abszurdba hajló riporteri felvezetés annyira megzavarhatta a DK polgármesterét, hogy összekeverte az apartheid rendszer elleni küzdelem élharcosát, a Dél-afrikai Köztársaság néhai elnökét, Nelson Mandelát a náci tömeggyilkossal, Jozef Mengelével.
Erős hétvégén vagyunk túl futballügyben: az alig ezerhétszáz fős Felcsút labdarúgócsapata bronzérmes lett a magyar bajnokság legerősebb osztályában, amelyből épp kiesett a második legnagyobb magyar város, a kétszázezres Debrecen csapata.
A kormány társadalmi támogatottsága vitathatatlan. Ám azok, akik fiatal felnőttként élték meg a 80-as évek közepét, emlékezhetnek arra, hogy a Lázár-kormányt (minisztertanácsot) is nagy többséggel újraválasztották volna.
Hát elérkeztünk végül a jövőhöz, amikor gépek döntenek helyettünk!
A nyilvánosságot kész tények elé állítják a kormány újabb és újabb reformötletei. Az érintetteknek is meg kell elégedni annyival, hogy „jó lesz nektek”.