A rókán túl

A rókán túl

A státusztörvény elfogadás alatt a Kossuth téren tiltakoznak (Fotó: Magyar Hang/Hutter Marianna)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Adja magát, hogy ebben a rovatban Orbán Viktor friss, sunyi, rossz, vidéki rókát emlegető műsorszámán háborogjunk. Ám az a helyzet, hogy nem lehet megoldani úgy a feladatot, hogy egyszerre legyen pontos is meg szalonképes is a véleménynyilvánítás. Mégiscsak a miniszterelnökről van szó, még ha az illető már rég elfelejtette, miféle méltóságot kellene jelentsen a megbízatás.
Nem mintha a múlt héten elfogadott pedagógus státusztörvény a tartalmát tekintve kisebb botrány lenne, mint amennyire rémes volt a Hadházy Ákos képviselő társával találkozó kormányfő stílusa a parlament folyosóján. A köztársasági elnök által példás gyorsasággal aláírt jogszabály nem kevesebbet jelent, minthogy Magyarországon a parlamenti többség felszámolta a közoktatás, a tanári hivatás autonómiáját. Vagy ha úgy tetszik: annak maradványait is eltüntette a központi államhatalom irányítása alá vont rendszerből.
Azt hiszem, az új helyzet sok-sok ezer tanár vagy esetleg a pályaválasztáson gondolkodó honfitársunk számára okoz nehéz erkölcsi dilemmát. Azok számára biztosan, akik hivatásként, az azzal járó felelősséget átérezve tekintenek a szakmájukra. Az erőszakos, folyvást új és új határokat átlépő autokrata rendszerek vonása, hogy szeretik ilyen típusú döntési helyzet elé állítani a társadalom egyes csoportjait.
Fogalmam sincs, hogy a törvény miatt hány pedagógus fog felmondani, s ez milyen mértékben rendíti meg az amúgy is sok sebből vérző magyar közoktatást. Abban viszont biztos vagyok, hogy erkölcsi alapon mind a tanítás folytatása, vagyis a tudás átadása a már-már lehetetlen körülmények ellenére az új nemzedékeknek indokolható egyéni döntés, mind az, ha valaki így már nem látja értelmét a diákok elé állni, nem akar vállalhatatlan kompromisszumokat kötni. Ráadásul mindkét döntésnél legitim szempont az anyagi, egzisztenciális következmények mérlegelése.
Csak a hatalomnak áll érdekében, hogy egy újabb törésvonal jelenjen meg a társadalomban. Itt az aktualizált, újrafogalmazott hamleti kérdés: Tanítani vagy nem tanítani? Óvatosan az ítélkezéssel!