Bevallom, megleptek a hétfő reggeli sorok az oltópontokon, ahol most újra regisztráció nélkül is fogadták az oltásra jelentkezőket. Azt gondoltam, az a pár kattintásnyi regisztráció már rég nem akadálya az folyamatnak, és én az adataim miatt sem aggódtam. Azok úgyis az állam birtokában vannak tulajdonképpen a születésem óta – tudják a személyi számom, a tajkártyám minden egyes adatát, még azt is, mikor voltam orvosnál, és miért.
Szóval hétfő reggel újra sorok álltak az oltópontok előtt, pontosan úgy, mint amikor április végén a kormány egyetlen napra szabadon elérhetővé tette a Pfizert. Akkor, amikor még „a sor végére” kellett állnia annak, aki válogatni merészelt a neki felajánlott vakcinák között.
Mindkét eset ugyanarról a tőről fakad: az emberek nem bíznak a hatóságokban. Vagy a kormányban, ha úgy tetszik. Nem bíznak abban, hogy az adataik tényleg csak az oltáshoz kellenek, és nem kerülnek át azonnal a Kubatov-féle szerverekre. Kételkednek abban, amit az M1-en és a propagandacsatornákon éjjel-nappal sugároznak, hogy ő, vagyis a polgár, a létező világok legjobbikában él. Hogy a kormány éjt nappallá téve azon dolgozik, hogy beszerezze neki a Szputnyikot vagy a Sinopharmot, amivel aztán garantáltan szabadon utazgathat szerte a világban. Hogy a magyar egészségügy tökéletes: mosolygós orvosok és kipihent nővérkék unatkozva kezelik azt a kevés beteget, akik valami fatális véletlen folytán bekerültek a létező legjobb eszközökkel felszerelt kórházakba.
Ki mint vet, úgy arat –tartja a mondás. Beérett a gyümölcse annak, hogy nem engedték be a független sajtót a kórházakba; hogy titkolóznak az oltottak fertőzési mutatói kapcsán; hogy sumákoltak a vakcina- és lélegeztetőgép-beszerzésekkel. Hogy nem kezelik felnőttként, partnerként a társadalmat, hanem felülről kiadják nekik, hogy mikor mit kell éppen csinálniuk, és őszintén megsértődnek, ha az emberek nem azt teszik, amit elvárnak tőlük a Karmelita-kolostorból.
És persze csodálkoznak azon is, ha az információhiánynak, a rossz tapasztalatoknak, a különféle frusztrációknak „köszönhetően” egyre vadabb összeesküvés-elméletek kelnek szárnyra, és a társadalomnak egy cseppet sem elhanyagolható része még a saját életét is hajlandó kockáztatni a hülyeség oltárán, nem akarván felvenni a védőoltást.
Az eljátszott bizalmat nem tudom, hogyan lehet visszaszerezni.
