Bekiabálással zavarta meg a miniszterelnök strasbourgi sajtótájékoztatóját a DK aktivistája, amivel nem igazán zökkentette ki az előadót. Ami megzavarhatná, az a valóság, különösképp annak magyar szelete. Bár Orbán Viktor gondolatmenetének számos ellentmondására próbáltak rákérdezni az újságírók, úgy érzem, a lényeg elsikkadt.
Nem arra a képtelenségre gondolok, hogy miként nevezheti magát valaki az illegális migráció elleni küzdelem élharcosának, amikor a kormánya szabadon ereszti az illegális migrációt szervező bűnözőket, az embercsempészeket. Még csak nem is arra a furcsaságra, hogy ingatag, a mérvadó mutatókat tekintve az unió sereghajtói közé tartozó gazdasággal a háta mögött szeretne a versenyképesség terén irányt mutatni az egész közösségnek. A miniszterelnök hamis valóságérzékelésének legfényesebb példája, ahogy önmagát és az úgynevezett Patrióták csoportját az európai nép valódi képviselőinek láttatja. Megfogalmazása szerint a baloldal, a liberálisok és a középjobb (Néppárt) alkotta elitet, a „brüsszelita buborékot” az elégedetlenség gyűrűje veszi körül, ezért az ő érdekük is a gyökeres változás. A felsorolt politikai csoportokat lehet elitnek, fősodornak nevezni, de pontosabb, ha többségről beszélünk. Mégpedig egy olyan többségről, amelyet demokratikus módon a választók (a nép) hoztak létre június 9-én az Európai Parlamentben, ahol a miniszterelnök bemutatja a soros magyar elnökség programját.
Felettébb antidemokratikus, a választói döntés negligálása Orbán Viktor részéről, amikor ezt a többséget, illetve ennek a többségnek a képviselőit, úgymond, az elégedetlen nép nevében oktatja ki. Az a pőre igazság, hogy június 9-én ő és elvbarátai nem tudták elfoglalni az Európai Uniót, bevenni Brüsszelt, ők az EU hangos, agresszív kisebbsége, hiába minden retorikai bűvészmutatvány.
Ezek után csak az a kérdés, hogy ki is él itt buborékban.
