Németország nyilvánosságra hozza azt az adatot, amelyet Magyarországon hiába követel a sajtó és az ellenzéki politikusok: pontosan lehet tudni, hogy a koronavírus-fertőzés miatt kórházba került betegek és az intenzív osztályon kezelt páciensek közül hányan voltak beoltva koronavírus ellen.
A németországi számok nagyon messze állnak attól az elképzeléstől, hogy két oltás után a betegség nem válhat súlyossá, elsősorban az idősek körében. A német közegészségügyi intézet, a Robert Koch Intézet múlt hét végén is részletes adatokat közölt: ez alapján, bár a legnagyobb veszélyben továbbra is az oltatlanok vannak, egyre több az olyan tünetes covidfertőzött, aki oltott. Legnagyobb kockázatnak az oltatlanok, ezt követően az oltott idősek vannak kitéve. A hatvan év feletti elhunytak 41,7 százaléka, az intenzív osztályon ápoltaknak 36 százaléka volt oltott az elmúlt négy hétben Németországban. A 18–59 évesek esetében az elhunytak 18,5 százaléka kapott korábban vakcinát, az intenzív osztályokon ápoltaknak 12,9 százaléka. Nyilván a kórházban fekvő és elhunyt oltottak száma csak egy töredéke az összes oltottnak, akiknek nagy része nem betegszik meg súlyosan. De az intenzívre került oltottakat és a túlterhelődő kórházakat ez valószínűleg nem vigasztalja.
A németországi helyzetből az is világosan látszik, hogy a 67 százalékos átoltottság (7 százalékkal magasabb a magyarországinál) nem tudja meggátolni az egészségügy túlterhelését.
Valószínűleg nem véletlen, hogy a német szövetségi egészségügyi miniszter, Jens Spahn és a bajor miniszterelnök, Markus Söder is a harmadik oltások felgyorsítását sürgeti. Söder múlt hét végén az izraeli példára hivatkozva arról beszélt: a harmadik oltást sürgősen ki kell terjeszteni a fiatalabb korosztályokra is, ezen kívül a védettség következetes megkövetelésére van szükség közösségi helyszíneken, és szövetségi szintű vészforgatókönyvre is, mert könnyen lehet, hogy a mostani intézkedések nem lesznek elégségesek.
A harmadik oltások korai beindítása Magyarországon mindezek alapján jó döntésnek tűnik, ami ráadásul időben született meg. Nem biztos, hogy a kormány ennyire időben lépett volna akkor is, ha nem helyez rá nyomást a nyilvánosság a védettség nélkül maradt sinopharmosok miatt. A közvélemény ebben az esetben helyes irányba befolyásolta a döntéshozókat. De olyan eseteket is fel lehetne sorolni, amikor ez vélhetően nem így volt – például akkor sem, amikor a kormányzat adottságként fogadta el, hogy az oltottság növekedése 60 százaléknál meg fog állni, és akkor sem, amikor májusban teljes győzelmet hirdetett a vírus felett.
Most viszont újra megtelnek majd az intenzív osztályok, de nem csak a magyar, hanem más országok döntéshozói sem mindig könnyen veszik rá magukat a drasztikusabb lépésekre. Magyarország kormánya még abban a kérdésben is hezitál, hogy a közösségi helyszíneken elrendelje a maszkviselést, és ezek látogatását védettségi igazolványhoz kösse, pedig ez Németországban már régen gyakorlat, és láthatóan még ez is kevésnek bizonyulhat. Politikai szempontból persze nehéz pillanat, amikor el kell mondani a viszonylagos szabadságnak örvendő embereknek, hogy csak részben sikerült megfékezni a vírust, és nem igaz, hogy a negyedik hullám nem terheli majd túl az egészségügyet. És el kell magyarázni, hogy bár az oltás többnyire megvéd, harmadik oltás nélkül a fertőzöttek, főleg az idősek továbbra is súlyosan megbetegedhetnek, még ha kisebb eséllyel is, mint az oltatlanok. De ennél is nehezebb pillanatokhoz vezethet, ha – ahogy Markus Söder fogalmazott – becsukott szemmel rohanunk előre.
