Miért beteg a magyar politika?

Miért beteg a magyar politika?

Orbán Viktor és Szentkirályi Alexandra a budapesti kampány első napjaiban (Forrás: Orbán Viktor/Facebook)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Magyar Péter duplán is lebukott: mint a Fővárosi Közgyűlésben képviseletet szerzett párt elnöke egyeztetésre hívta a többi párt budapesti listavezetőjét. A DK (Molnár Csaba) kiakadt azon, hogy az általuk kis Fidesznek nevezett Tisza Párt tárgyalna a Fidesszel, mert szerintük valódi ellenzéki nem működik együtt az állampárttal. A fideszes Szentkirályi Alexandra majdnem főpolgármester-jelölt pedig maga adta hírül a szörnyű tényt: Magyar Péter egyeztetni hívta. De hiába, hiszen szerinte Magyarék Gyurcsány Ferenc jelöltjét támogatták, ezért nem lesz egyeztetés. (Közleményének gyöngyszeme: Karácsony nem érdemel több esélyt. De hát kapott június 9-én, nem?!) A Tisza Párt vezetője így eddig Karácsony Gergely főpolgármesterrel és célfotóval lemaradt kihívójával, Vitézy Dáviddal tudott tárgyalni.

Lehet taktikai okokkal, politikai megfontolásokkal magyarázni az elutasítást, ám aligha nevezhető egészséges álláspontnak a párbeszéd kizárása. Mintha nem lenne szükségszerű már csak a főváros polgárainak érdekeire tekintettel is, hogy a választók akaratából képviseletet szerzett pártok egyeztessenek egymással, különösen, hogy egyikük sem szerzett többséget. Miért gondolja bárki, hogy a választói akarat és érdek ellenében elutasíthatja a párbeszédet? Miféle beteges, a közösség iránti felelősséget hírből sem ismerő hozzáállás ez?

Szentkirályi Alexandra úgy viselkedik, mintha nem lenne politikus. Amíg jelöltként részt vett a kampányban, egyedüliként nem volt hajlandó vitázni a riválisaival, s az ellenfelek ócsárlásán túl szinte semmi érdemit nem közölt arról, milyen várospolitikai víziója, elképzelései vannak. A kormánypárt budapesti vezetőjeként pedig a tárgyalás gondolatát is felháborodottan utasítja vissza azon szereplőkkel, akiket nem kedvel, de akik szintén közvetlen választói felhatalmazással szereztek közpolitikai megbízatást. A fővárosban is megkerülhetővé vált DK reakcióját a frusztráció magyarázza, de nem menti; gesztusuk azt üzeni, hogy a kicsinyes megfontolások számukra is fontosabbak Budapest működőképességénél.

Ha a város, az ország belegebed is: nincs tárgyalás, nincs alku, nincs kompromisszum. A Fidesz és a DK a jelek szerint hasonlóan értelmezi a választóktól kapott felhatalmazást. Ha nem ők diktálnak, magasról tesznek rá.