Képzeljünk el egy üzleti modellt, amiben az emberek dühét kattintásokra fordítják át, és amiben nagyon rámennek az olyan érzelmek becsatornázására, mint a düh vagy a ragaszkodás – írta nagyszerű októberi cikkében a Reason. (Mindennapos jó szokása a libertárius lapnak ilyeneket közölni.) Hozzátéve, hogy ez bizony igaz a Facebookra, de az azt kritizáló sajtótermékekre is. Azokra, amik olyannyira lelkesedtek a nemrég előállt Frances Haugen személye iránt, sorra szólaltatva meg a közösségi oldalt „leleplező” szivárogtatót. Aki többek közt olyan dolgokról számolt be, minthogy az Instagram nem feltétlenül tesz jót a fiatal lányok önképének, és a nem túl biztató eredményű kutatásokat a Facebook igyekszik elhallgatni. Utóbbi persze tiltakozott, Mark Zuckerberg hosszú posztban magyarázta, hogy igenis beépítik a tapasztalatokat.
Azt viszont nem árt elismételni, hogy ha az összes felhozott kritika igaz is a Facebookkal és a közösségi oldalakkal szemben (akadnak azért túlzó állítások), ezek a jelenségek egyáltalán nem újak. Ironikusan elhangzott az is, hogy legközelebb majd az oktatási minisztert idézik a Kongresszus elé, amiért az állami iskolákban nem sikerült leszámolni a bullying (zaklató bántalmazás) jelenségével?
És korábban nem voltak az irreális testképet idealizáló női magazinok, tinédzserlapok, hirdetések mindenfelé? Az a médiás működésmód, ami a Facebookra bizonyos szempontból érvényes lett, ugyanúgy az volt és maradt a mainstream sajtótermékekre is. Kritizálni lehet bőven mindenkit. De kényelmesebb – és népszerűbb – a közösségi oldalakat megtenni bűnbaknak. Abszurd módon úgy követelve mondjuk több cenzúrát, hogy a Facebook egyik legaggasztóbb jelensége épp az algoritmus-alapú tiltogatás rendszere.
Nemcsak a Facebookról van persze szó, általános pszichológiai jelenség, hogy kikiáltjuk, a modern világban épp melyik termék/szolgáltatás felelős minden bajért. Aztán kapva kapunk minden állítás után, ami vélt igazunkat erősíti. Csakhogy ezek a problémák nem szűnnének meg a Facebookkal, sőt, temérdek másik gond keletkezne, nagyon is a bőrünkön éreznénk a változást. Mint pár hónapja azon a hétfői napon, amikor három-négy órára váratlanul leállt a Facebook. Erre persze lehet azt mondani, hogy lám, milyen súlyos hatással van életünkre a közösségi média, de ez inkább adottság, mintsem olyasvalami, amivel le lehetne számolni. Jó lenne, ha elfogadnánk tehát azt is, hogy a Facebook legfeljebb létező negatív tendenciákat erősít fel, a bennünk rejlő alapproblémák pedig maradni fognak a későbbiekben is.
