Lassan szitokszóvá válik a takarékosság Magyarországon: a kormányközeli nyilvánosság borzadva idézi azoknak az európai uniós politikusoknak a nyilatkozatait, akik arról beszélnek: a lakosság próbáljon meg a takarékoskodni az energiával az áremelkedés és a háború miatt bizonytalanná váló energiaellátás miatt.
Persze akadtak túlzó megnyilvánulások – kérdés például, hogy a ruhák szellőztetése mennyire hatékony alternatívája a mosásnak. Ha a kormánymédián múlik, Frans Timmermans kevéssé szerencsés elszólása örök életű lesz. De a politikai üzenet lényege nem ez a jól idézhető mondat. A rémkép, amit a kormány a társadalom elé tár, maga a takarékosság. Hogy le kell mondaniuk valamiről, amit megszoktak, függetlenül attól, hogy az szükséges-e, mint a 26 fok a lakásban télen, a nyakló nélküli légkondicionálás, a negyven fokos programot félig üresen daráló mosógép vagy az autózás, akkor is, amikor azt ki lehetne váltani tömegközlekedéssel. Abból, hogy „az ukrajnai háború miatt senki nem várhatja a magyaroktól, hogy kevesebbet fűtsenek”, annyi marad meg a fejekben, hogy „senki nem várhatja a magyaroktól, hogy kevesebbet fűtsenek”. Tudjuk, hogy ők olyan meleget csinálnak, amilyet akarnak – a rezsicsökkentés többek között ezt teszi nekik lehetővé. Nyilván ennek a hozzáállásnak van piaca, különben politikai eszközként sem lehetne használni.
Politikai szempontból persze logikus, hogy a kormány igyekszik minél jobb színben feltüntetni a rezsicsökkentést, az Oroszország elleni szankciókat pedig minél rosszabb színben. Csakhogy ebből az következik, hogy a takarékosságot csak rossz példaként meri a szájára venni. Nyilván attól is tart, hogy politikai lincselés áldozata lenne, ha azzal állna elő, hogy célszerű lenne letenni az autót, vagy majd ősszel azzal, hogy a fűtésszámla nagy részét a közös kasszából álljuk, és borsos az ára, ezért a lakásban a 20-21 fok is elég. Pedig ez szolgálná a közjót. Függetlenül a politikai hasznától vagy attól, ki mit gondol a szankciókról, és attól is, hogy Magyarország elsősorban a korszerűtlen épületek miatt pazarol jóval több energiát nem csak az unió, hanem régió átlagánál is. Valamennyi megtakarítást viszont a fogyasztói szokások megváltoztatásával is el lehet érni, és erre háborútól függetlenül is szükség lenne, hiszen már rég bekopogott az ajtónkon a klímaváltozás, vagy éppen a koronavírus-járvány és az azt követő globális krízis.
A vágtató infláció miatt megviselt háztartások anyagi helyzete miatt már most szükség lehet takarékosságra, nem beszélve arról, hogy kérdéses, az államkassza meddig képes finanszírozni a rezsicsökkentést. Valamekkora áremeléssel alighanem szembe kell nézni – attól függ, hogy alakul a világpolitika, és mekkora lesz a kormány kivárásra játszó stratégiájának sikere, vagy kudarca. Bárhogy is alakul, az eseményekre nyilván az ellenzék is megtalálja majd a maga politikai válaszát, amelynek vagy lesz köze a közjóhoz, vagy nem. De bármit is diktáljon a politikai logika, nem érdemes ördögként festeni a falra a takarékosságot. Nagy szükségünk lehet még rá.
Olvassa reggeli véleménycikkünket, valamint az elmúlt nap legfontosabb híreit és a következő órák várható eseményeit összefoglaló „képbehozónkat” kora reggel már a postafiókjába érkező hírlevelünkben! A kávé koffein a testnek, a Magyar Hang reggeli hírlevele koffein a szellemnek! Iratkozzon fel és kezdje velünk a napot!
