Kétségtelen tény, hogy az EP-választást viszonylag nagy fölénnyel nyerte meg a Fidesz. Éppígy tény persze az is, hogy a narancspárt elért eredménye elmaradt a korábbiaktól, például a 2019-es 52,56 százaléktól, no meg talán a párt vezetőinek és elkötelezett híveinek várakozásaitól is. Ez utóbbi körülmény okozhatja, hogy a miniszterelnöktől kezdve a holdudvarba tartozó közvélemény-kutatókon át a kormányszolgálati és kormányfüggő médiamunkásokig sokan lázas igyekezettel bizonygatják, hogy milyen hatalmas győzelem is ez.
A sorba beállt a Nézőpont Intézet is, amely azzal próbálja felértékelni a kétségtelen, de mégiscsak mérsékelt sikert, hogy az elért szavazati arányok alapján modellezi egy képzeletbeli országgyűlési választás eredményét: büszkén kihirdetve, hogy a mostani 44,69 százalékkal (2 023 007 szavazó) is meglenne a Fidesz kétharmada. Hurrá!
Nos, ezzel az önmaguk nagyságát bizonygató állítással két baj is van.
Először: a dologban semmi újdonság sincs. Mint az alábbi táblázatból is látható, a Fidesz által időről-időre saját kénye-kedve szerint módosítgatott választási törvénynek köszönhetően 2010 óta minden választáson meglett a kétharmad az összes választópolgár nagyjából harmadának, a ténylegesen voksoló emberek olykor kevesebb mint felének szavazataival. E tény előrángatásának, önmaguk vállon veregetésének célja aligha lehet más, mint a szimpatizánsok bátorítása, az elbizonytalanodás csökkentése.
A másik – és nagyobb – baj, amit a Nézőpont-modell világosan megmutat (vélhetően a készítők szándékától eltérően), hogy mennyire visszás és torz az a választási rendszer, amelyben az egyik párt az összes választó negyedének és a szavazók kevesebb mint felének voksaival lényegében teljhatalomhoz juthat.
Úgy hiszem (de legalábbis remélem), hogy ezzel a tisztességes, demokratikus Fidesz-hívek sem büszkélkednek, legfeljebb pironkodva elnézik hataloméhes vezérüknek.
