Nem sok jót ígér a szociális ellátásra szorulóknak az érintett törvény tervezett módosítása, amely a korábbinál egyértelműbben utal arra: az állam segítségére csak akkor számíthatnak saját polgárai, ha a hozzátartozók, az önkormányzat és a karitatív szervezetek is tehetetlenek.
Egyelőre nem lehet tudni, hogy jelent-e valamit ez a törvénymódosítás, és ha igen, milyen lépéseket készít elő, az viszont biztos, hogy sok esetben ez már most is így van. Az idősgondozásban hosszúak a várólisták, az ápolási díj közelében sincs a megélhetési és az ápolási költségeknek – még a megemelt, gyermekek után járó ápolási díj is igen csekély – az idős embert vagy beteget otthon gondozó hozzátartozó pedig alig vagy egyáltalán nem kap érdemi segítséget, hacsak nem tudja azt busásan megfizetni. Nem csak keresőképessége, hanem egész családi élete rámehet a feladatra.
A kiszolgáltatott emberek különböző csoportjai eddig sem kényszerítették a Fideszt szociálpolitikai fordulatra, így a kormány joggal bízhat abban: a hiányzó társadalmi szolidaritás és a gyenge érdekérvényesítő képesség okán ezek a csoportok nem jelentenek politikai veszélyt akkor sem, ha helyzetük esetleg még rosszabbá válik.
Mégis reményt adhat a legelesettebbeknek és az érdekérvényesítésükért fáradozóknak, hogy nincs az a propagandafegyver, amely ezek ellen a követelések ellen hatékonyan bevethető.
A szociális ellátás nagyrészt olyan embereket érint, akik ellen még a kevés gátlással rendelkező kormányzati kommunikációs gépezet sem szítana feltétlenül ellenséges indulatokat. A hajléktalanok és a kábítószerfüggők még eladhatók semmirekellőként, akinek minden jár, csak nem segítség – mindkettőre volt is példa – de azt talán még a sokat látott magyar társadalom sem viselné jól, ha a keresztény kurzus bulvárlapjainak címlapján magatehetetlen idősek, ápolásra szoruló betegek vagy a fogyatékkal élők jelennének meg, mint olyanok, akik követelőznek, és családjukkal együtt tehertételt jelentenek a tisztességes adófizető emberek számára.
A kormány ebben a kérdésben csak odáig ment el, hogy szerinte az idős vagy beteg hozzátartozó ellátása elsősorban a család dolga. Ám ezt az érvelést hamar képesek kioltani azoknak a családoknak a beszámolói, akik maguk próbálják megoldani ezt a feladatot, ami miatt munkaképtelenség, elszegényedés és kimerülés fenyegeti őket. Ezekre a beszámolókra nincs jó válasza a kormányzati politikának, amely így könnyen sarokba szorítható. Talán ezért emelték meg a beteg gyermek után járó ápolási díjat 2019-ben – már 9 éve kormányzott ekkor a Fidesz, és az összeg mindvégig irreálisan alacsony volt, vagyis a megemelése nem volt, nem lehetett prioritás a Fidesz számára, legfeljebb nyomásgyakorlás eredménye, amely ellen nehéz volt revolverezni, főleg a családok ügyét zászlóra tűző kormányként. Ha a kormány még a mostaninál is kevesebbet akarna fektetni a szociális ellátásba, azt végképp nehezen tudná megmagyarázni.
Olvassa reggeli véleménycikkünket, valamint az elmúlt nap legfontosabb híreit és a következő órák várható eseményeit összefoglaló „képbehozónkat” kora reggel már a postafiókjába érkező hírlevelünkben! A kávé koffein a testnek, a Magyar Hang reggeli hírlevele koffein a szellemnek! Iratkozzon fel, és kezdje velünk a napot!
