Nagy Márton: „békeköltségvetésre” van szükség a gazdaság újraindításához.
Köhög, köhécsel a magyar gazdaság, forró betonon hasalás van délceg talpra állás helyett, hát ezért a miniszteri kinyilatkoztatás, hogy azt mondja: békeköltségvetés. És még egyszer: békeköltségvetés. Azért ismételgetem, mert a fejemben ugyanígy pörög a kifejezés, és mintha valami történelmi-zsigeri kapcsolót nyomogatna, hogy ismerős ez az egész.
Hát persze! A boldogtalan emlékezetű ötvenes évek! Béketábor. Ja, az is van megint. Békeharc. Újratöltve, nyilván. Békekölcsön? Ez így konkrétan még nem lett kimondva, noha Orbán Viktor úgy egy esztendeje azt magyarázta: „Háborús időkben az segít az országnak, aki a megtakarításait államkötvényben vagy kincstárjegyben tartja.”
Persze lehet, hogy mindez csupa véletlen, mindazonáltal támadt néhány innovatív, hangulatelemi ötletem. A titkosszolgálatot például átnevezhetnék Alkotmányvédelmi Hivatallá, ilyetén adná magát a rövidítés: AVH. Na, jó, ez rossz vicc lenne. Ugyanakkor érdemes volna harcot hirdetni a hanyatló Nyugat ellen, azzal régebben is jól elbíbelődtek az emberek. És ha már, a küzdelemnek azzal adnék súlyt, hogy tennék mögé valami hivatalt, amely védi hazánk szuverenitását. A híradóban az ország működéséről csak pozitív tartalmakat sugároznék, a negatív fejleményekről kizárólag a Nyugat ármánykodásának következményeiként számolnék be. A hatalom útjában állókat, vagy akár csak kellemetlenkedőket a Nyugat ügynökének bélyegezném. Ej, de kezd nekiszaladni a fantáziám, le is állok inkább – ilyesmik egy uniós tagállamban azért mégsem történhetnének meg.
