Bajban lehet a kormány is, ha mégsem jár majd utazási szabadság a keleti vakcinákkal beoltottaknak.
Koffein
És hogy az üzenetet biztosan megértsék az oroszok, jöhetne már egy jó kis kék hátteres óriásplakát-kampány, a korábbi brüsszeli sablon szerint.
Nem tudok nem szimbólumot látni abban, hogy a demokrácia eljövetelét jelentő 1990-es választás után egy évvel már sem Csengey Dénes, sem Krassó György nem volt az élők sorában.
Hárommillió embernek kellene még oltásra regisztrálnia, köztük több százezer idősnek. Biztosan az a megoldás, hogy kiküldenek még egy levelet?
Aki szeretné megállítani ezt az inkompetens, rendre össze-összeomló rendszert, az nem potyázik. Sem az oltóponton, sem a közbeszerzéseken, sem a kettő között.
Tisztán látható volt, hogy ez a politikai logika szerint felépített, teljesítmény helyett a párthűséget szem előtt tartó rendszer békeidőben sem képes ellátni a feladatát.
Az általános iskolák és gimnáziumok bezáratása csak a legutolsó lépés lehet, és a lehető legkorlátozottabb ideig szabadna elrendelni.
Néha el kell játszani a saját bevallása szerint vagyontalan jó királyt, aki rendre inti udvartartása irritáló rongyrázásban a határt átlépett tagjait.
Ha nem segítünk, sokan igencsak nehezen fognak tudni felállni még akkor is, ha már rég megszüntették végre a korlátozásokat.
Egy évvel ezelőtt, március 4-én azonosították az első koronavírus-fertőzöttet Magyarországon. Vajon képesek leszünk bármit is tanulni a pandémia első évéből?
Fekete-Győrék a legkevésbé sem alvó oroszlán bajszát cibálják, hátha a füstbomba dobálás ügyéből összejöhet egy kis jóféle mártírság.
Hiába az egyértelmű felhatalmazás, a busás, uniós pénzeső: nem sikerült meghaladni a korábbi évszázadok viszonyait.
Egy biztos: a kormány elköltötte, elkölti azt a pénzt, amiből minden bajba jutott magyarnak segíteni lehetne.
Maga a rendszerváltás is ilyen alku volt; nem az utcai harcosoké, hanem a diktatúra képviselőivel egy asztalhoz ülőké volt a főszerep.
Minél többet olvasunk, annál jobbak az esélyeink, hogy undorító politikai akciók és személyeskedés helyett, ha vitatkozni akarunk, a megszólaló véleményével tesszük azt.