Válságkezelés magas lóról

Maruzsa Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának köznevelésért felelős államtitkára (b), Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere (k) és Hajnal Gabriella, a Nemzeti alaptanterv megújításáért felelős miniszteri biztos (j) sajtótájékoztatót tart a módosított Nemzeti alaptantervről az Emberi Erőforrások Minisztériumában 2020. január 31-én (Fotó: MTI/Bruzák Noémi)

Maruzsa Zoltán sem szeretett volna lemaradni a nagy fideszes otrombasági versenyben – megsúgom: nem áll jól neki –, meg nyilván azt gondolta, ezért jár a pluszpont a Legfőbb Helyről.

Az oktatási államtitkár azt tanácsolta a napokban a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének, vegye fel a Vörös Hadsereg Frakció, vagyis az egykori szélsőbaloldali nyugatnémet terrorszervezet nevét. Az érdekképviselet azzal vonta magára a politikus haragját, hogy azt javasolta a pedagógusoknak: vegyenek ki szabadságot az érettségi vizsgák kormány által tervezett idejére. Szó se róla, radikális, a kormánnyal szemben barátságtalan felvetés ez. Ám magyarázza az a tény, hogy a vizsgák május 4-re meghirdetett kezdete történetesen egybeesik azzal az időponttal, amikorra a kormányfő a koronavírus-járvány tetőzését várja. Maruzsa izgága megnyilvánulása hamar kínossá válhat, hiszen az ATV.hu-nak nyilatkozó kormányzati forrás szerint a tetőzés időpontjára vonatkozó becslés új adat, amit elemezni fognak. Vagyis előfordulhat, hogy mégis később tartják meg az érettségit idén (maga Maruzsa Zoltán is megengedőbben nyilatkozott hétfőn).

Az új adatra vonatkozó utalás arra is rávilágít, hogy e kritikus helyzetben nem olajozott a kormány válságkezelő munkacsoportjai közötti együttműködés. A járványgörbe alakulásáról szóló becslésnek és az érettségi időpontjáról való gondolkodásnak egy kicsit korábban kellett volna randevúzniuk egymással. Persze jobb későn, mint soha – bízzunk abban, hogy végül felelősségteljes, a makacs ragaszkodáson túllépő döntés születik. Amely a járványügyi szempontokat, illetve az érettségizők és az érettségiztetők érdekeit összhangba hozza.

Ugyanakkor nem lehet szó nélkül hagyni azt a jelenséget, hogy a kormány továbbra is magas lóról, kioktatva beszél minden tőle független szereplővel, ellenségesen kezelve minden kritikai észrevételt. Ezzel éppen azt rombolja, amire a válság idején a legnagyobb szükség volna: a bizalmat. A nem kormánypárti sajtó vagy az ellenzék elleni kirohanások a megszokottnál is durvább hangvételűek, amióta a vírus megjelent. Elvárható ebben a helyzetben a konstruktív hozzáállás, a visszafogottság a másik féltől is, de a kormány(fő) a jelek szerint a magyar közéletet eddig is mérgező hisztéria fokozásában érdekelt.

Holott számos példa mutatja, hogy a nagy arcból jó lenne visszavenni. Kásler Miklós széles körben vitatott személyi döntéseit már baráti tűz is érte, miközben a miniszter éppen most változtatta meg egy hónapja hozott döntését. Mostantól visszaengedik az egészségügyi ellátórendszerbe a 65 év feletti orvosokat. Vagy jól emlékezhetünk az iskolák bezárásának ügyére, amelyet a miniszterelnök még az erről szóló döntés napjának reggelén is mereven elutasított. Propagandamédiája pedig a bezárás bejelentése előtti órákban azzal bombázta közönségét, hogy az ellenzék erről szóló javaslata szakmailag veszélyes, mert súlyos károkat okozna a gazdaságnak. Amint Orbán Viktor ugyanezt bejelentette, az aggályok köddé váltak.

A kormány azonban nem tanul a pofonokból. Kovács Zoltán kommunikációs államtitkár botrányos sajtótájékoztatóján azzal oktatta ki a jelenlévőket, hogy nem virológusok. Amivel nem az a baj, hogy tudtommal ő sem ezt tanulta a Soros-egyetemen, hanem hogy a laikus közvélemény azóta sem kap értelmes magyarázatot arra, miért nincs tömeges tesztelés Magyarországon, és miért nem erőltetik a betegség terjedését gátoló maszkviselést. Ahogy a kórházakból elküldött betegek ügye körül is több az aggasztó kérdőjel, mint a megnyugtató érv és hiteles információ. És továbbra is ugyanolyan arrogánsan söpri félre a Magyar Orvosi Kamarától érkező javaslatokat a kormány, mint a közgazdászok és az ellenzék felvetéseit a járvány nyomában járó gazdasági-szociális válság kezelésére. Sok hátraarcot látunk még a hatalomtól, ám most az időtényező is kulcsfontosságú.

A szerénység, az alázat, a politikai háború felfüggesztése, a jó szándékú tanácsok megfontolása aligha hátráltatná a járvány elleni eredményes védekezést.