Veszély, de kire?

Veszély, de kire?

Orbán Viktor miniszterelnök (j) és Semjén Zsolt nemzetpolitikáért, egyházügyekért és nemzetiségekért felelõs tárca nélküli miniszter az Országgyûlés plenáris ülésének kezdete elõtt 2018. május 18-án (MTI Fotó: Máthé Zoltán)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Stílusosan a gránitszilárdságú alaptörvény tizedik módosításával kezdi meg a működését a negyedik olyan parlament, amelyben kétharmados többsége van a Fidesznek. Egy működő demokráciában szakértők és politikusok vitatkoznának azon, vajon szüksége van-e a kormánynak még kétféle veszélyhelyzetre, rendkívüli felhatalmazásra – a szomszédban zajló háború vagy egy humanitárius katasztrófa miatt –  vagy meg lehet az ilyen helyzeteket oldani rendeleti kormányzás nélkül is. Bizonyára vannak példák más országokban ehhez hasonló jogi megoldásokra. Lehetnek érvek mellette, és ellene is.

Magyarországon azonban már régen nem az a kérdés, hogy zajlanának a dolgok egy működő demokráciában. A veszélyhelyzet esetében sem csupán az a kérdés, kinek a megvédéséhez van szükség rendeleti kormányzásra, hanem az is, hogy ez kire és mire jelent veszélyt. A válasz, hogy bárkire, aki éppen a kormány útjában áll. A negyedik Fidesz-kormány azt bizonyította be, hogy a veszélyhelyzetet a veszély mértékétől és az ezzel kapcsolatos feladataitól függetlenül addig tartja fenn, ameddig akarja, és arra használja, ami éppen érdekében áll – amellett, hogy közben esetleg arra is használja, amire való.

A helyzet abszurditását jól mutatja, hogy Magyarországon jelenleg humanitárius válság zajlik, 600 ezer ukrajnai menekült érkezett eddig az ország területére, vagyis a válságot hónapok óta kezeli az ország, ám a humanitárius válság miatt elrendelhető veszélyhelyzet csak most kerül be az alaptörvénybe. Érvényben van viszont  jelenleg is egy járványügyi veszélyhelyzet, még további egy hónapon át, június 1-éig. Ez utóbbit már hónapok óta semmi nem indokolja, az ország a megszokott életét éli, csak a kormányzás zajlik rendeleti úton. 

Természetesen Magyarországon már régen nem lehet arról beszélni, hogy a parlament ellenőrizné a kormányt, sokkal inkább fordított a helyzet: alig elképzelhető, hogy a fideszes többségű parlament ne szavazná meg bármikor kormány bármely javaslatát, ezért akár vállat is vonhatnánk, amikor rendeleti kormányzásról hallunk. Ám a veszélyhelyzet olyasmit is megengedett nekk, amiről törvényt eddig nem volt bátorságuk hozni, bár a lehetőségük meglett volna rá. Ilyen volt például a légiirányítók és a pedagógusok sztrájkjának rendeleti úton történő betiltása, vagy a helyi népszavazások betiltása bármiféle járványügyi ok vagy indoklás nélkül. Majd nagysokára, változatlan járványügyi helyzetben feloldotta a tilalmat, persze szigorúan választás után, mintha annak bármi köze lett volna a járványügyhöz. A rendeleti kormányzás természetszerűen növelheti az ehhez hasonló aknák számát.

A tapasztalat eddig azt mutatta, hogy a kormány mindezt következmények nélkül megteheti. Nincs okunk abban reménykedni, hogy egy, a szomszédban zajló háború miatt elrendelt veszélyhelyzetben nem lesz veszélyben a jogállamiság is.

Fizessen elő a Magyar Hangra!

Friss lapszámunk

Támogasson minket!

Keresés

Árnyék podcast – Apokalipszis, Eurovízió, cancel culture