A XX. század történelme oly rettentő sebességgel száguldott végig a kor emberének életén, hogy az felocsúdni sem tudott az egyik borzalomból és megrázkódtatásból, már érkezett is a következő, ha lehet, még fájóbb tragédia. Erről szól Lévai Katalin új regénye.
Ismét kiadták magyarul Mario Vargas Llosa világhírű regényét, A Kecske ünnepét, amelyből kiderül, hogy a megalkuvásból és opportunizmusból elkövetett szolgalelkűség tekintetében nem vagyunk messze a Karib-térségtől.
Farkas Árpád két éve hunyt el, Kali Ágnes verseiben viszont tovább él. Még akkor is, ha a fiatal költő természetesen saját hangon szól, egyben nagy fokú személyesség jellemzi.
Milyen az, amikor újra felfedezzük saját magunk és családtagjaink személyiségét, és azt, amennyivel többek vagyunk annál, mint amit kiposztolunk? Kit köszönthetünk újra a tükörben?
Húsz évvel a muhi csata után boszorkány tűnik fel Spalatóban; szép, fiatal lány hosszú lebernyegben, hátán jókora zsákkal, amelyben gyógynövények mellett egy emberi alkarcsont is található. Innen indul Benedek Szabolcs új történelmi regénye.
A bolygók élete úgy szól egy ismernek hitt témáról, hogy még az is percenként elcsodálkozhat olvasás közben, aki azt gondolta, amatőr szinten viszonylag jól ismeri a naprendszerünk égitesteit.
Kevés megrendítőbb verset olvastam mostanában a Tömegsírnál. A költő, Ivan Goran Kovačić nevével a horvátországi magyarságról szóló tanulmánykötetben találkoztam.
A fóliázás önmagában nem érdekel, az viszont sokkal inkább, hogy a homofóbia ennyire normalizálódott – mondja interjúnkban Tompa Andrea. Az írónővel beszélgettünk legújabb regényéről, ahogy kollaboránsozásról és még a Barbie-filmről is.
Tóth Krisztina köteteitől éppen azt várja az ember, hogy rámutasson valamire, ami végig a szemünk előtt volt, de fogalmunk sem lehetett, hogy mit kezdjünk vele. Ilyen az Ahonnan látni az eget is.
