Szabadka és Palics krónikásait eddig Sziveri János, illetve Tolnai Ottó jelentették számomra. A fiatalon elhunyt vajdasági költőtől mindig tudom idézni az Appendix utolsó versszakát: „szabadulnék bár nem túl nagyon / elütöm az időt verném inkább agyon / életünk úgysem ér egy fabatkát / hagyjuk faképnél szabadkát szabadkát”. Nem túl biztató, ami azt illeti. De nem mondanám annak Csáth Géza leírásait sem. Hiába szól a cím Szabadka szépségeiről, a Bácskai Hírlapban megjelent eredeti írás már idézőjelbe tette ezeket a szépségeket.
És az elbeszélő valóban azzal is keseríti a múlt századelőn a városba látogató Lord Lawrence-t: sok gyönyörűség itt nem fog rá várni. Esetleg néhány szép zsindelyes ház, ízléses villa, de a többi a szegénység, a lemaradottság élő bizonyítéka. A kiváló globetrotter hinné is, nem is, de Csáth elbeszélője mindenképp győzködné arról, hogy itt nincs túl sok látnivaló.
Nyilván ellentmond ennek az alcím szerint Szomory Dezső-stílusban megírt útinapló ténye, ahogy A varázsló kertjéből vett részlet még inkább. Talán ezt a Csáth-elbeszélést nem kell bemutatni a szélesebb közönségnek. Kellett persze a fantázia ahhoz, hogy valaki a Szent Teréz-melletti elhagyatott utcácskát varázslóval, rablókkal és bódító virágillattal ruházza fel. Akár „faképnél” is hagyhatta volna a tragikus sorsú író Szabadkát, de nem tudott ő sem szabadulni tőle.
Ahogy nem tudott Palicstól sem, ahol a nyarakat töltötték rendszeresen. Az egyik novellában Batiz lesz a településből, de az mégis határozottan felismerhető marad. Tény ettől még, hogy sem az Emlékirat eltévedésemről, sem a címadó elbeszélés nem lesz ott Csáth legjobb munkái között. A negyedik szövegként olvasható naplórészletek pedig már tényleg inkább csak színesítést adnak a palicsi fiatalkorról.
A kötet legfőbb értékét a térképeken pontosan megjelölt helyszínek, a szabadkai és palicsi fotók, a ritkán látott családi képek jelentik. A Magvető kiadványának hála valóban követhetjük egykori és mai térképen is, merre vezetett Csáth, illetve elbeszélőjének útja. Több nyelven is megkapjuk az egyes utca- és épületneveket, valamint értesülünk róla, mivé nevezték át az egyes közterületeket a vérzivataros XX. század során. Így pedig tényleg ott érezhetjük magunkat a Vajdaságban, kicsit jobban beleláthatunk Csáth és családja fiatalkorába, a századelő építészetébe.
Képbe kerülünk az 1910-es éveket illetően, de a szerző idegállapotának fokozatos romlását ezekben a szövegekben nem tapasztaljuk. Itt valóban inkább fedezzük fel Szabadkát és Palicsot, legyen szó épp szépségekről, vagy adott esetben az árnyékos oldalról, a kirakatba kevésbé kitett nyomorról és egy helyben toporgásról.
Csáth Géza: Szabadka szépségeiről. Képes útikalauz. Magvető, 2022. 3499 Ft.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/36. számában jelent meg szeptember 8-án.
