Nem hagyjuk faképnél Szabadkát
Fotó: Facebook/Magvető

Szabadka és Palics krónikásait eddig Sziveri János, illetve Tolnai Ottó jelentették számomra. A fiatalon elhunyt vajdasági költőtől mindig tudom idézni az Appendix utolsó versszakát: „szabadulnék bár nem túl nagyon / elütöm az időt verném inkább agyon / életünk úgysem ér egy fabatkát / hagyjuk faképnél szabadkát szabadkát”. Nem túl biztató, ami azt illeti. De nem mondanám annak Csáth Géza leírásait sem. Hiába szól a cím Szabadka szépségeiről, a Bácskai Hírlapban megjelent eredeti írás már idézőjelbe tette ezeket a szépségeket.

És az elbeszélő valóban azzal is keseríti a múlt századelőn a városba látogató Lord Lawrence-t: sok gyönyörűség itt nem fog rá várni. Esetleg néhány szép zsindelyes ház, ízléses villa, de a többi a szegénység, a lemaradottság élő bizonyítéka. A kiváló globetrotter hinné is, nem is, de Csáth elbeszélője mindenképp győzködné arról, hogy itt nincs túl sok látnivaló.

Nyilván ellentmond ennek az alcím szerint Szomory Dezső-stílusban megírt útinapló ténye, ahogy A varázsló kertjéből vett részlet még inkább. Talán ezt a Csáth-elbeszélést nem kell bemutatni a szélesebb közönségnek. Kellett persze a fantázia ahhoz, hogy valaki a Szent Teréz-melletti elhagyatott utcácskát varázslóval, rablókkal és bódító virágillattal ruházza fel. Akár „faképnél” is hagyhatta volna a tragikus sorsú író Szabadkát, de nem tudott ő sem szabadulni tőle.

Terveim? Szeretnék még néhány évet élni
Lakner Dávid

Terveim? Szeretnék még néhány évet élni

Miként juthat el valaki odáig, hogy harmincas évei közepén fáradtan számot vessen életével? Sziveri János így tett a nyolcvanas évek végén.

Ahogy nem tudott Palicstól sem, ahol a nyarakat töltötték rendszeresen. Az egyik novellában Batiz lesz a településből, de az mégis határozottan felismerhető marad. Tény ettől még, hogy sem az Emlékirat eltévedésemről, sem a címadó elbeszélés nem lesz ott Csáth legjobb munkái között. A negyedik szövegként olvasható naplórészletek pedig már tényleg inkább csak színesítést adnak a palicsi fiatalkorról.

A kötet legfőbb értékét a térképeken pontosan megjelölt helyszínek, a szabadkai és palicsi fotók, a ritkán látott családi képek jelentik. A Magvető kiadványának hála valóban követhetjük egykori és mai térképen is, merre vezetett Csáth, illetve elbeszélőjének útja. Több nyelven is megkapjuk az egyes utca- és épületneveket, valamint értesülünk róla, mivé nevezték át az egyes közterületeket a vérzivataros XX. század során. Így pedig tényleg ott érezhetjük magunkat a Vajdaságban, kicsit jobban beleláthatunk Csáth és családja fiatalkorába, a századelő építészetébe.

Képbe kerülünk az 1910-es éveket illetően, de a szerző idegállapotának fokozatos romlását ezekben a szövegekben nem tapasztaljuk. Itt valóban inkább fedezzük fel Szabadkát és Palicsot, legyen szó épp szépségekről, vagy adott esetben az árnyékos oldalról, a kirakatba kevésbé kitett nyomorról és egy helyben toporgásról.

Csáth Géza: Szabadka szépségeiről. Képes útikalauz. Magvető, 2022. 3499 Ft.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/36. számában jelent meg szeptember 8-án.