Én is kívülálló vagyok, nem vagyok sehol biztonságban – jelenti ki zokogva egy zuglói megállóban Jónás Tamás új regényének egyik szereplője. Arról pedig, hogy mit kell értenünk kívülállóság alatt, a szöveg egy másik pontján világos definíciót kapunk az elbeszélő-főhőstől: „Mivel legfőbb törekvésem mindig is az volt, hogy a lehető legtöbb dologból maradjak ki, amit az élet kínál, akkor, amikor elveszettnek éreztem magam, egyszerre a legnyugodtabb is lettem: történhet bármi, már haszontalan dolog tiltakozni. Kíváncsi lettem, mi vár arra, aki megengedi magának, hogy sodródjon. Az első lépéseket persze meg kell tenni, és már az is meghatározza valamennyire, mi történhet, hogy merre tartanak, illetve merre nem ezek az első lépések.”
A regény néven nem nevezett elbeszélő-főhőse tehát sodródik. Kérdésként persze felmerülhet, hogy lehet-e valakit hősnek nevezni mindaz alapján, ahogyan a szó szoros értelmében keresztülbukdácsol a mindennapokon, és az egyik drogos kalandból a másik szerető karjaiba zuhan. Erre a határozott válaszom, hogy igen, lehet. Elvégre a narrátor az alkalmi kielégüléseket hozó szexuális aktusok és tudatmódosító szerek bűvkörében rendezett tébolyult ámokfutásában a látszólagos céltalanság és a vergődés közepette – sőt nem kismértékben ezek helyett – olyasmit akar meglelni, amit egyébként sehol nem talál. Éspedig azért nem, mert kívülállóságra van predesztinálva a gyerekkora óta.
Utóbbi szál a regény legelnagyoltabb, ugyanakkor a leggroteszkebb és egyben legfájdalmasabb része. Mintha az elbeszélő tudatosan akarná eltávolítani magától életének legkorábbi szakaszát, amely azonban érzékelhető módon kihatással van a későbbi énjére, a sodródásaira, illetve arra a hol tudatos, hol öngerjesztő bolyongásra, amit alapvetően az a kényszerűfelismerés indukál, hogy a boldogság és a szabadság együttes megtalálása embert próbáló, leginkább pedig erőnket meghaladó feladat. „A boldogság múlt idő – elmélkedik az elbeszélő. – Azokról a történeteinkről vagyunk képesek kijelenteni, hogy boldogok voltak-e, amelyeket már elmeséltünk.” Valóban, sokszor csupán utólag derül ki, hogy egy valódi szeretkezés, egy randevú, egy hajóskalandból való megmenekülés, vagy mondjuk egy tengerparti heverészés a boldogság egyik törékeny, utóbb felfedezett pillanata volt. Miközben a jelen elsősorban az elszalasztott, vagy éppenséggel a túlhajszolt lehetőségekről szól.
„Azt már hallottam elégszer, hogy szeretlek – töpreng egy másik önboncoló-önmarcangoló eszmefuttatása során a főhős. – Még a nevelőszüleim is ezt mondták minden vízbefojtási ceremónia után. Ez csak egy szó. Azt jelenti, de jó lenne, ha szeretnélek. Vagy azt, hogy akarlak szeretni.” A narrátort a szeretet iránti kétségbeesett vágy űzi egyik végletből a másikba. Hol ő akar szeretni, hol azt akarja, hogy őt szeressék. Ami persze mindenkinél természetes igény, a Kívülálló főhőse azonban azzal kénytelen újra meg újra szembesülni, hogy „elszeretik a szerelmeinket, kisajátítják a neveinket, ellopják anyánkat, házunkat, szavainkat, hitünket”. Mindezek után számára nem marad más, mint hol ide, hol oda csapódni, gyakran nem is tudatos döntések nyomán. A helyzet is erre kényszeríti, elvégre „Budapesten másfél óra elegendő ahhoz, hogy gyilkos szerelembe ess”. A kívülállóság azonban a röpke gyönyörökkel járó szituációkban is kiütközik: nemcsak az derül ki, hogy „a fröccsözés unalmas volt, mint egy szombathelyi Haladás-meccs”, hanem az is, hogy a boldogság és a szabadság folyamatos űzésébe is bele lehet fásulni.
„Kiírtam magamból a kedvességet. Örömmel tettem” – jelenti ki a hosszú idő elteltével ismét kötettel jelentkező Jónás Tamás új könyvének elbeszélő-főhőse. A Kívülálló – ahogy mondani szokás – kemény regény. És nem is a keresetlen szókimondása, avagy az egyesek szemében olykor esetleg obszcénnak, vagy akár pornográfiába hajlónak tűnő epizódjai nyomán. Hanem annak az egyes szám első személyben megszólaló narrációnak köszönhetően, amely által a főszereplő annyira közel kerül az olvasóhoz, hogy az óhatatlanul is előbbi bőrében fogja érezni magát. A veleszületett, később tudatosan vállalt kívülállóságot ilyen intim közelségben érzékeltetni nem csupán írói bravúr, hanem jelentős emberi teljesítmény is.
Jónás Tamás: Kívülálló. & Kiadó, 2023. 4800 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/13. számában jelent meg március 31-én.
