Hogyan lehet egy krimi jó, ha az első percben megkapjuk a megoldást?

Hogyan lehet egy krimi jó, ha az első percben megkapjuk a megoldást?

David Koenig: Mindörökké Columbo (Fotó: Molnár Csaba/Magyar Hang)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

A krimik lényege az, hogy az olvasó vagy néző a nyomozás lépésein végighaladva, nem kis részben a saját logikáját és intuícióját használva megfejti a bűntényt, és kideríti (vagy rácsodálkozik), ki volt a tettes – általában ki volt a gyilkos. Angolul ezt a műfajt nagyon szemléletesen „whodunit”-nek hívják, amit talán úgy lehet fordítani, hogy „kitette”. Vagyis a jó krimi esszenciális tartozékai a rejtély, a nem tudás, a meglepő csavar, az utolsó pillanatig fenntartott kétségek és a bizonytalanság feszültsége.

Ezek után szinte természetes, hogy a világ valaha gyártott legjobb (na jó, sokak szerint legjobb) krimisorozata tesz erre az egészre, és mindennek a szöges ellentétét műveli. Minden epizód azzal kezdődik, hogy pontosan látjuk, ki a gyilkos. De ha ezt nem látnánk, akkor is nyilvánvaló lenne, ki a tettes, méghozzá abból, hogy a nyomozó, Columbo hadnagy (természetesen) folyton vele társalog. Ezt a sokkal ritkább műfajt „howcatchem”-nek, vagyis „hogykapjákel”-nek is nevezhetjük, és messze leghíresebb példája a Columbo. De hogyan lehet egy krimi jó, ha az első percben megkapjuk a megoldást?

David Kroenig, a rutinos amerikai showbusiness-riporter Mindörökké Columbo című könyve talán közelebb vihet minket az (ez esetben nem azonnal egyértelmű) megoldáshoz. A könyve klasszikus kulisszák mögé tekintő visszaemlékezés. Számos szereplővel, illetve a stáb sok tagjával készített interjút, forgatókönyv-változatokat, forgatási feljegyzéseket olvasott végig, hogy még a legvérmesebb rajongóknak is tudjon újat kínálni. De természetesen nem hiányozhatnak a könyvből a kötelező eposzi kellékek sem: a ballonkabát, a Peugeot, a basset hound, a soha nem látott feleség, a soha ki nem mondott keresztnév (ami egyébként Frank, ahogy az a sorozat néhány epizódjában elhelyezett információmorzsákból kiderül). Ahogy a Columbo epizódjait is a végtelenségig újra és újra meg lehet nézni, úgy a könyvben szereplő, egyébként ismert részleteket is szívesen olvassa újra az ember.

Persze a Columbo valószínűleg sohasem lehetett volna ekkora siker, ha nincs Peter Falk, aki az évek során szinte eggyé olvadt leghíresebb karakterével. Falk sajnos valószínűleg nem volt Falk Miksa rokona (bár anyai ágon némi magyar szál azért fellelhető a családfájában), viszont az évtizedek során jól ismert és szeretett rokonná vált a magyar tévénézők számára (Szabó Gyula hangjával együtt). Így amikor megjegyezzük, hogy a rengeteg háttér-információval teletűzdelt Mindörökké Columbo című könyv kizárólag a sorozatot ismerő és kedvelő kriminézők számára lehet érdekes, akkor ezzel alig csökkentjük a potenciális olvasók körét.

David Kroening: Mindörökké Columbo. Ford.: Kelemen László. Helikon, 2022. 5499 Ft

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/8. számában jelent meg február 24-én.

Címkék: Columbo