A mikor lapunk 2021. január 29-ei számában recenzáltuk Yuval Noah Harari Sapiens című, irdatlanul sikeres bestsellerének képregényváltozatát, megjegyeztük, hogy a könyv nagyon eltérő fogadtatásra talált a laikusok (így például Mark Zuckerberg és Barack Obama) körében, illetve a Harari tudós kollégáinak számító evolúciós pszichológusoknál, valamint antropológusoknál (előbbiek imádták, utóbbiak kóklerségnek tartották, nyilván.) Mi alapvetően sokszor spekulatívnak, de gondolatébresztőnek ítéltük: a Sapiens fontos mű, Harari pedig nem egy bóvli sarlatán.
A Sapiens hatalmas kultuszáról elrugaszkodva az izraeli kutató-író megírta Homo Deus című könyvét, amelyben az emberiség távoli jövőjét kutatja (na jó, inkább elmesél róla egy történetet… na jó, fantáziál róla egy érdekes mesét). Mivel ez is jelentős sikert ért el, Harari természetesen folytatta az írást, és ugyanazon a (sajnos erőteljesen lefelé ívelő) vonalon haladt tovább: így született meg a 21 lecke a 21. századra. A három könyv olyannyira egybetartozik a szerző életművében, hogy angolul már gyűjteményes, díszdobozos kiadásban árulják a hármat egyszerre – azon fogyasztói réteget célozva, akiknek csak egy reprezentatív ajándékra, polcra helyezhető, jól látható feliratú dísztárgyra van szükségük.
A 21 lecke a 21. századra önmagában nem lenne rossz könyv, ha Harari nem írta volna meg előtte a Sapienst. Ebben a kötetben – a címéhez hűen – egymással lazán öszszefüggő példázatokat, problémafelvetéseket közöl évszázadunk legnagyobb emberi problémáiról. Igen, kitalálták, benne van a fake news, a nacionalista autoriter rezsimek felemelkedése (Donald Trumppal egyetemben, a könyv eredetileg 2018-ban íródott), a terrorizmus, a modern technológia kihívásai, a munka átértékelődése, a bevándorlás, a liberális demokrácia válsága… Néhol már olyan kliséket is pufogtat, mint az egyik fejezet alcímeként használt „az egyetlen állandó a változás”.
Szóval, bár Hararinak vannak meglepő meglátásai, rávilágít esetleg ritkán felmerülő összefüggésekre, a 21 lecke a 21. századra tematikailag a legkevésbé sem meglepő. Kimutatja, hogy a demokráciák válságban vannak, a vallás visszaszorul a nyugati világból, pedig van, illetve lenne evolúciós haszna, a nacionalizmus rossz, pedig ennek is van evolúciós haszna. Nem állítható, hogy ezek a felfedezések akkora „aha-élményt” váltanának ki az emberből – még ha nem is evolúciós pszichológus –, mint annak idején a Sapiens. Ettől függetlenül, aki egy kő alatt élt az elmúlt 30 évben, annak nagyon hasznos olvasmány lehet.
Mindig érdekes például visszaolvasni a jelen történéseinek ismeretében azt, hogy mit jövendöltek a közelmúlt gondolkodói a mára megvalósult nagy konfliktusokról. Harari sokat említi a könyvben az orosz–ukrán konfliktust és a Krím-félsziget orosz elfoglalását. Leírja az orosz önáltató propaganda működését, miszerint a nyugat úgy próbálja elpusztítani Oroszországot, hogy olyan kamuországokat tép ki a testéből, mint például Ukrajna, és az ezek ellen vívott tényleges vagy hazugságokkal vívott propagandaháború definíció szerint igazságos, függetlenül az alkalmazott eszközöktől. Ezek a részek valóban segítenek megérteni a jelen legnagyobb kríziseit irányító háttérfolyamatokat.
A könyv egésze azonban inkább lesz csalódáskeltő a Sapiens rajongói számára. Harari a tudományos ismeretterjesztéstől a sci-fin keresztül eljutott a közhelyes önsegítő könyvek színvonaláig. Persze ezeket is veszik, mint a cukrot.
Yuval Noah Harari: 21 lecke a 21. századra. Ford.: Torma Péter. Animus Kiadó, 2021. 4490 Ft – új kiadás
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/18. számában jelent meg április 29-én.
