Meglepve fedeztem fel, hogy hamarosan a mozikba érkezik Hugh és Dorota Kobiela Welchman új filmje, a Parasztok. A lengyel dráma bemutatásán kevésbé csodálkoztam volna, ha nem csupán néhány napja rendelem meg Wladislaw Stanislaw Reymont azonos című regényét. A lengyel szerzőről és 1924-ben született, Nobel-díjas művéről korábban nem hallottam, most viszont egyszerre mindenhonnan szembetaláltam magam vele. A négykötetes főmű realista pontossággal vetett számot mind az önállóságuktól fosztott lengyelek kálváriájával, mind a paraszti kultúra mindennapjaival. Kiss Gy. Csaba az 1984-es magyar kiadáshoz jegyezte utószavát, ez jelent meg most újra a szerző lengyel irodalomról szóló összeállításában.
A 20. század lengyel irodalmából című kötetben egykori folyóirat-publikációkat éppúgy találunk, mint irodalmi előadást, illetve Zbigniew Herberttel és Czeslaw Milosz-sal való beszélgetést. A szlavista irodalomtörténész, korábbi MDF-es politikus foglalkozik ezekben az írásokban az ismertebb lengyel alkotókkal is: az említett Milosz mellett, mondjuk, a magyar színházi életben is kedvelt Witold Gombrowiczcsal, vagy épp egyes szövegeken belül Henryk Sienkiewiczcsel.
A legizgalmasabbak mégis azok, amelyek a lengyelek számunkra kevésbé ismert alkotóit mutatják meg. Mint láthatjuk, lehet szó egyenesen olyanról is, aki Nobel-díjat kapott, főművét pedig évtizedek óta magyarul is olvashatjuk. Persze csalóka lehet első feltételezésünk is: a Moly.hu viszonylag jó keresztmetszetet ad, eszerint pedig a Parasztokat ma is sokkal többen olvassák, mint gondolnánk. Tény persze, hogy a Palatinus újra kiadta 2006-ban, de ez így is meglepő egy egy olyan ezeroldalas lengyel regényfolyam kapcsán, amely a XIX. századi paraszti világot ábrázolja. „Az egészet tartja szem előtt, a falu közösségét. Az életformát, melyben a szokások részletesen szabályozott rendje érvényesül. A 19. század második harmadában tájainkon ez a paraszti világ még szinte mozdulatlan volt, évszázadok alatt rögződött beidegződésekkel. A lengyel író az utolsó pillanatban készítette el számadását” – összegzett a szerző.
Kiss Gy. Csaba írásaiból képet kaphatunk a lengyel történelem alakulásáról, a sorsfordulókról és jelentősebb társadalmi változásokról. Arról, miben jelentett viszonyítási pontot az 1863-as, bukott felkelés, illetve az oroszoknak vagy épp a monarchiának való kitettség. Találó mondatokból nincs hiány, ezt például Jan Parandowski regényéből idézi: „a [lembergi] udvari tanácsos (…) elborulva nézte a bécsi jólétet, és még a pompás Schweinscarré is megkeseredett a szájában, ha a galíciai sertéskivitel számadatai jutottak az eszébe. (…) Az udvari tanácsos irigyelte a fiát, mert az semmit sem kapott a császártól, így hát fenntartások nélkül, tiszta szívből örülhetett Schönbrunn gyönyörű fasorainak.”
Mindez tökéletesen leírja azt a tudathasadásos viszonyt, ami Európa ezen tájékán a korábbi időket sokak számára jellemezte. Hajlamosan vagyunk a régmúlt viszonyait egyértelműbbnek, értelmezhetőbbnek gondolni, miközben a lengyel történelem is remekül példázza, mennyire összekavarodhatott minden errefelé. Kiss Gy. Csaba esszéi, beszélgetései segítenek feleleveníteni mindazt, amit sokszor már felednénk, közvetlen tapasztalat híján a valóságostól eltérőképp gondolnánk el.
Kiss Gy. Csaba: A 20. század lengyel irodalmából. Nap Kiadó, 2023, 3990 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/47. számában jelent meg november 24-én.
