Melyik fordításban érdemes olvasni a Meztelen ebédet, Elmi vagy Szili Józsefében? A Gyakorikérdések.hu-n érdeklődött így valaki, majd végül kapott is választ: „Szili szó szerint vett át hatalmas részeket az elsőből, először azt hittem, hogy a két fordítás ugyanaz.” Csodálatosan skizofrén helyzet, nagyon illik az alapműhöz: elvégre ugyanarról a személyről van szó, csak az 1992-es fordítás még álnév alatt jött ki. Hogy miért? Szili így indokolta az Új Forrásnak néhány éve: „A Meztelen ebéd azért jelent meg álnéven, mert nem akartam, hogy anyám értesüljön (netán kritikus barátnőktől), milyen illetlenségeket fordít a fia. 91 évesen sem érte meg a második kiadást, s akkor már elhagytam az álnevet.”
Meg is érkeztünk William S. Burroughs 1959-es regényének másik fontos tulajdonságához: a tudatalatti felszínre törő látomásai nemcsak kábítószeres víziókat, de különös homoszexuális látomásokat, gyomorforgatóan perverz jeleneteket is az olvasóra szabadítottak. Akik ezt gyakran nem is tudják mire vélni, kikérve maguknak, hogy a szerző őrülten cikázó fantáziája a pokol legmélyebb bugyraiba rántja őket.
Később jött az 1991-es filmváltozat, ami szintén felkavarta az állóvizet. Nemcsak a kafkai módra életre kelő bogarakkal, s a „mindenki ügynök” nyomasztó látomásával, de azzal is, hogy a regény szolgai másolásával a legkevésbé sem volt vádolható. David Cronenberg egy teljesen önálló történetet kerekített a Burroughs-regény köré, a szereplők és helyszínek nevein túl alig követve az eredetit. Inkább életrajzi elemeket kölcsönzött Burroughs-tól, és az alkotói létmód, a valóság megörökítésének lehetősége, a saját élet újraírása lettek a központi témák. A film is úgy tekintett a könyvre, mint lázálomból született műalkotásra, aminek inkább esztétikai funkciói érdekesek, mintsem hogy jelentést keressünk a mozaikosan összeszerkesztett kötetben. Jellemző példa, mikor a filmbeli William Lee-t barátai szembesítik Meztelen ebéd című írásával, amiből ő semmire sem emlékszik, azt a delírium íratta vele. Burroughs maga egyébként épp így nyilatkozott a regény születésének körülményeiről.
Tehát a barátok szembesítik William-et, felolvasva neki ezt a részt: „Elindultunk hát New Orleansből, szivárványos tavak, gázkitörések, mocsarak és szeméthegyek között. Aligátorok ténferegtek a törött üvegek és konzervdobozok mezején. Motelek neonarabeszkjei. Szemétszigeteken partra vetett guberálók kiáltozzák világgá ocsmányságaikat. New Orleans egy halott múzeum.” Rögtön hozzá is téve: „Milyen szép. Ismerősen hangzik, Bill?” Hát igen: szép.
Akadt persze, akinek nem tetszett, hogy a nyilvánvalóan megfilmesíthetetlen műből inkább egy közérthetőbb, életrajzi alapú sztori kerekedett. Gervai András fakadt így ki 1993-ban a Magyar Hírlapban: a film „az eredetire a regény címétől, egy-két szereplő nevétől s a kábítószertől mint alaptémától eltekintve semmiben sem emlékeztet. Ez megbocsátható lenne, ha a Burroughs-regény ürügyén (vagy attól teljesen függetlenül) valamilyen szempontból értékes filmet hozott volna létre. Ezzel azonban nem vádolható. Dolgozatán amolyan állatorvosi lóként tanulmányozható, hogyan lúgozza ki és színezi rózsaszínre a legeredetibb művet, teszi ártalmatlanná a legbrutálisabb társadalomkritikát is a hollywoodi ízlés és szemlélet.” Régi szép idők, amikor még egy nyomasztó Cronenberg-moziról lehetett leírni, hogy rózsaszínre színez ki bármit is.
Sokatmondó, hogy a regény elsőként Párizsban jelenhetett meg, és az Egyesült Államokban perbe is fogták Burroughs–t a szövegért, Magyarországra pedig egyenesen csak a rendszerváltás után érkezett meg. A második kiadás 2010-ben követte az elsőt, most pedig megjelent az eddigi legteljesebb változat, benne a szerkesztők jegyzetével, illetve kihúzott részekkel. Ezeket már Sepsi László fordította. Hangulati színezésként érdekesek a most megismert részek, míg a regény összeállásáról szóló szövegek informatívak, izgalmasak.
A titoknak persze hiába eredünk a nyomába, és tudjuk meg a szerző előszavából, hogy a cím Jack Kerouactól származik. Magát a nagy egészt mégsem fejthetjük meg. A lényege hiszen az volna, hogy Burroughs mint afféle sámán körülnéz a köztes létben, majd elmeséli nekünk azokat a borzalmakat, amiket ott látott. Ezek pedig rémisztően ismerősek lesznek azok számára, akiket a tudatmódosítók világa magával ragadott. Ettől még persze van abban is valami ironikus, mikor egyes értelmezők kábítószerellenes tanregényt látnak bele az írottakba. Mások meg – a nyilván sokat próbáltak – a beatszerzők közé sorolták Burroughs-t, bár ő ezt a címkét nem igazán vette magára. Rémületes agyszülemények testet öltését tapasztaljuk a Meztelen ebédben, de azért a legkülönlegesebb opioidok leltárba vétele inkább fogja felpörgetni a tiltott gyümölcsre vágyó fiatalt, mint aggódó szüleit. Így volt ez mindig, így is lesz: a Rekviem egy álomért még hasznosítható prevenciós előadásokon, Ginsbergtől az Üvöltés vagy Burroughstól a Meztelen ebéd kevésbé. De hát éppígy nem erre szolgálnak Baudelaire egyes versei vagy Csáth Géza szövegei.
Apropó, Csáth: a Cronenberg-filmnél az egyik legfontosabb életrajzi vonás az, mikor William Lee egy félresikerült Tell Vilmos-játék közben lelövi a feleségét. Épp így végzett a társával, Joan Vollmer-rel is Burroughs. Az írásban ezt követően merült el jobban. Cronenberg mindezt egy életre szóló bűntudaton keresztül, megmásíthatatlan és borzalmas határátlépésként mutatja meg, olyanként, ami után tényleg a legjobb egy fantáziavilágba menekülni, mintsem szembenézni önmagunkkal. Eközben Burroughs valamiként mégis megtette ezt, kigyógyult a függőségből, és 83 évet élt. A fordító, Szili pedig augusztusban már a 91-et tölti, megszólalásai, munkái viszont bámulatos lelki fiatalságról árulkodnak. Az 1992-es eredeti fordítást is úgy finomította később, hogy a szleng még maibbá, még hitelesebbé vált: hekuci helyett zsarut ír, ahogy elmeszakértő helyett mentalistát, klistély helyett irrigátort.
Burroughs mintegy egyesítette a családjában megtalálható különböző szélsőségeket: nagyapja, a számológépet feltaláló William S. Burroughs I komoly tudósember volt, míg nagybátyja, a morfinista Horace S. Burroughs 29 éves korára elherdálta minden vagyonát, és öngyilkos lett. William S. Burroughs II egybegyúrta a zsenit és a tengődő hedonistát, mindebből pedig a XX. század rendkívüli művei születtek meg.
William S. Burroughs: Meztelen ebéd, Fordította: Szili József és Sepsi László, Jelenkor, 2019, 3499 Ft
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/33. számában jelent meg augusztus 14-én.
