Könyvespolc rovatunkban ismert embereket kérdezünk, mit olvasnak; ezen a héten: Orosz Anettet, a Jelenkor Kiadó PR-vezetőjét.
Néha úgy érzem, mást se csinálok, #csakolvasok. Könyvek vesznek körül hétköznap és szabadidőmben is. De a rengeteg (igazi és online) újság és mindenféle szakirodalom olvasása is része a napi rutinomnak. Legutóbb Guld Ádám A Z generáció médiahasználata című könyve indított el azon az úton, hogy jobban ismerhessem és érthessem a jövő olvasóját.
Alapvetően mázlista vagyok, mert magamtól is épp azokat a könyveket választanám, amelyek kiadását van szerencsém több mint 20 éve – előbb a Magvetőnél, most pedig a Jelenkornál – sajtósként közelről figyelni, kísérni. Sokszor indul úgy a napom, hogy a reggeli kávéhoz verset olvasok. A versesköteteim mindig kéznél vannak, általában jut belőlük még a túrahátizsákomba is. Nincs is jobb, mint egy sziklán ülve csak olvasni. Mostanában Gergely Ágnes Zsoltár női hangra és Peer Krisztián Bizony című friss kötetét viszem magammal mindenhova. „Legjobb szomszéd az erdő, / de a boldogság viszonyfogalom” – írja Peer. Nekem boldogság volt olvasni Visky András regényét, a Kitelepítést, és Ai Weiwei memoárját, az 1000 év öröm és bánatot. Két család, melyek jelenét a múltbeli kitelepítés erősen meghatározta. Két kontinens, két kultúra, két diktatúra, két teljesen eltérő családmodell. Lélekemelő sorok egy kivételes írótól és egy utánozhatatlan képzőművésztől.
Persze ilyenkor ősszel napról napra több könyv gyűlik fel az íróasztalomon, a polcokon – egyelőre – olvasatlanul. De már biztosan tudom, hogy a karácsonyi szünetben ott lesz velem Paul Auster (A magány feltalálása) vagy az izlandi Einar Már Guðmundsson (A mindenség angyalai) könyve. Egy nemrég indult kiadói műhely, az Ø Kiadó első könyvét, Bergsveinn Birgisson Válasz Helga leveleire című kisregényét a múlt héten kaptam meg, és képtelen voltam ellenállni, még aznap éjjel elolvastam.
Persze időről időre újraolvasok. Dosztojevszkijtől A félkegyelműt szinte minden évben, vagy a 2020-ban indult #olvassnádast közösségi olvasás kedvéért Nádas Péter könyvét, a Párhuzamos történeteket, illetve az Emlékiratok könyvét is. A munkám arra is lehetőséget ad, hogy az első olvasók között lehetek. Kivételes pillanat volt tavaly év végén, amikor levelet kaptam Nádas Pétertől, és egyszer csak ott volt a postafiókomban a Rémtörténetek kézirata. Ha nem szépirodalmat olvasok, és ha nincs időm süteményt sütni – ami ugyanúgy feltölt és kikapcsol, akár egy jó történet –, akkor szakácskönyvet böngészek. Tóthné Libor Máriától rengeteget tudok a kelt tésztáról, Ötvös Zsuzsanna desszertjeivel a határaimat feszegethetem, Kárai Dávid süteményeskönyve pedig, az 50 édesség, amit el kell készítened az egyik legkedvesebb szakácskönyvem, mert a nagymamám konyháját idézi meg nekem.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2022/40. számában jelent meg szeptember 30-án.
