Könnyű elveszni Péntek Orsolya köteteiben. Így voltunk családtrilógiájával is, Pécs-regényében pedig szintén több szálon futnak az események. Nem lehet félvállról olvasni a Vénusz jegyében-t sem, máskülönben könnyen elveszünk a szereplők és idősíkok között. Akad itt kelta-római asszony, bektasi szent, de felbukkan Janus Pannonius püspök is. Egy sor nép összegyűlik ezen a vidéken, a fogyatkozó németektől a mindent dúló törökökön át egészen a magyarig. Aki olykor menekül a török elől, máskor tárt kapukkal fogadja, hisz találkozott már velük a vásáron, „azt beszélték, semmiben sem különböznek a rácoktól, nem igaz, hogy kutyafejük volna, sem az, hogy ugatva beszélnének, sőt, a nyelvük épphogy a magyarhoz hasonló, de a java része nem is oszmánul beszél, hanem rácul”.
Péntek Orsolyánál a titkos remények legalább olyan édesek és fájdalmasak, mint az illúziók, amelyekbe a szereplők időnként ringatják magukat. Közben mégis megmutatva, mennyire sokszínű, élvezettel teljes tud lenni az élet, mennyi hétköznapi csoda akadhat benne a rózsaillatú italtól a datolyás édességig. Forró érzelmek ezek, forrón dobog a szív, amikor ragaszkodik egy múltbeli helyhez, személyhez, az életben valamiféle állandósághoz. Nem véletlen a címbe emelt gondolat sem, miszerint Pécs a Vénusz jegyében áll. (De végigvonul minden, megyünk a Naphoz holddal.) A szív városa ez, amely megvolt már több ezer éve, és meg kell maradjon a jövőben is. Rengeteg minden változhat közben, népek jönnek, mennek, de a város örök. Legyen épp Pecuj, Sopianae vagy Pécs.
Ezt az állandóságot mutatja be szépen, szerethetően a Vénusz jegyében. Közben pedig emlékeznek és merengenek, kicsit proustosan, kicsit a latin-amerikai példaképek stílusában, de nagyon is jellegzetesen. Gondolnak hőseink „egy másik városra, amely Pecuj képére lett megformázva a világ másik felén, a tükörképe talán, vagy egy másik Pécs egy másik időben, vagy talán csak Kászim szívében létezik, aki a maga ízlésére hajlította volna ezt a várost, ahogy az ételeket is máshogy főzette, mint a püspökök, és a sihederek és öregasszonyok, akiket befogtak a püspöki palota konyháján, hazahordták lassan a kötényük zsebében vagy az ingük csücskébe kötve a különféle idegen fűszereket.”
Jó otthon lenni ebben a világban.
Péntek Orsolya: Vénusz jegyében, Kalligram, 2022, 4990 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/40. számában jelent meg, szeptember 30-án.
