Miként jelenünk meg családtagjaink szemében?
Fotó: Facebook/Magvető

A holokauszttal foglalkozó irodalom egyik legizgalmasabbja az elmúlt években Yishai Sarid regénye volt. Az emlékezés szörnyét nem is győztük kritikánkban dicsérni. Yasmina Reza francia írónő regénye, a Serge középpontjában szintén ott találjuk a koncentrációs táborok szörnyűségét. Érdemes viszont elsősorban az ellentmondásos családi viszonyok virtuóz ábrázolása felől olvasni a kötetet. A mű eredetisége leginkább ebből a nézőpontból ragadható meg.

Az idegenellenesség továbbéléséről az izraeli író könyve adott kényelmetlen látleletet. Reza jelen kötetében a testvéri kötelék összetettségét vizsgálja, a családi dinamikák alakulását követi nyomon. Serge ugyan a címszereplő, de öccse, Jean vág bele a történetbe, hogy aztán időnként megint csak mások szemszögére váltsunk. Lánytestvérük, Nana mellett felbukkannak házastársak, gyerekek és a már elhunyt szülők, hogy hőseink azt igyekezzenek bogozgatni, miért és hogyan is lettek olyan emberek, amilyenek. Mi az, amit felmenőiktől örököltek, mi alakult ki bennük lázadásként, vagy épp megküzdési stratégiaként? Hogyan lesznek a testvérek még idős korukban, már a szülők távoztával is ugyanazok, ahogy egykor kezelték őket?

Kényelmetlen máig a haláltáborok valóságáról beszélni
Lakner Dávid

Kényelmetlen máig a haláltáborok valóságáról beszélni

Mennyire provokatív egy holokausztregény, amelyben szóba kerül, hogy a megsemmisítő táborokba ellátogató zsidó fiatalok azt tárgyalják: ugyanezt kellene tenni az arabokkal is?

„A testvéri szövetség szálakra bomlik, szétmállik, és csak egy vékony szentimentális vagy konformista szál tartja össze. Tudom jól, hogy Serge és Nana már hosszú ideje a felnőtt emberiség táborát gyarapítja, ahogy talán én is oda tartozónak vélem magam, csakhogy ez felületes percepciója a dolgoknak. Valójában én még mindig a középső gyerek vagyok, Nana még mindig a szülők Kislánya, az elkényeztetett majom, ugyanakkor háborús játékaink állandó mellékszereplője” – olvassuk például Jean elbeszélésében. Majd később: „Nana változását csak és kizárólag Ramosnak kell tulajdonítani? Ez utóbbit illetően elég egyértelmű véleményen vagyok. A párok tagjai kölcsönösen hatnak egymásra, az ebből adódó változás pedig előre ugyanúgy kiszámíthatatlan, mint leszármazottjaik majdani arcvonásai.”

Jól ismert tanulság, amivel a regény hősei kénytelenek számot vetni: a családi örökség feltárása nélkül nem tudhatjuk, miért, hogyan lettünk olyanok, amilyenek. Nem szigetként létezünk a világban, és bármennyire küzdenénk is a nem szabadon választott kötelékek ellen, azok meghatároznak bennünket. Legyen szó neveltetésünkről vagy épp a távoli múlt családi traumáiról: valamiképp hatnak ránk, ott vannak ösztöneinkben, vágyainkban és ellenérzéseinkben.

A másik szemén keresztül megjelenő személyt idegennek érezhetjük, de akkor is fel kell tennünk a kérdést: milyennek lát minket apánk, testvérünk vagy épp gyerekünk? Kit lát bennünk, és mi kit keresünk magunkban? És mi vezet ahhoz, hogy épp menekülni vagy közeledni akarjunk családtagjainkhoz? Hasonló kérdéseket tesz fel ez az olykor fájdalmas, máskor szórakoztató regény. Yasmina Rezától korábban már megjelent magyarul a Babilon, illetve egy Nicolas Sarkozy-portré. Érdemes lehet a jövőben elővenni régebbi regényeit, illetve megjelentetni drámáit is.

Yasmina Reza: Serge. Ford.: Kiss Kornélia. Magvető, 2023. 4499 Ft

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/20. számában jelent meg május 17-én.