Könyvespolc rovatunkban ismert embereket kérdezünk, mit olvasnak. Ezúttal: Szeifert Natália írót.
Egy fickó rója köreit egy aluljáró mobiltelefonboltja, lakások, és a gazzal benőtt MÁV-szabadterület között. Hogy hol eszmél legközelebb, számára is mindig csak az „ugrás” után derül ki. Szatyor van nála (míg el nem veszíti), és mindig van nála könyv is, igaz, csak azért, hogy elriassza az embereket, akik úgyis csak panaszkodnak. Ha mégis beszélgetni akarnak vele (aminek a vége, ugye, panaszkodás), azt mondja, „ögrömböz”. Vagy „pelula”. Két fő ellenséget tart számon az életben, a gravitációt és a muszájt. A szenvedő emberiségnek azt kívánja, menjen el örökre kirándulni. Bolond, mondják róla. Meglehet. De ha elég bátrak vagyunk olvasni Ménes Attila katartikus erejű Amerre járok védtelen című regényét (Jelenkor, 2022), még az is megeshet, hogy magunkra ismerünk benne.
Egy szerb kisfiú sétál Smiljan falu utcáján, de nemcsak festői hegyeket, fehérfalú házakat lát, hanem elmúlt élményeiből származó képeket, amelyek ugyanolyan valóságosak a számára. Figyeli magát és a jelenséget, megtanulja fölfejteni, és amennyire lehet, kordában tartani. Elkezd magára úgy gondolni, mint nagyon bonyolult gépre, mérhetetlenül izgatja minden, ami gépszerű, ami tudomány és fejlődés. Felnőve elképesztő ötleteivel évtizedekkel megelőzi a korát. Feltalálóként az energia és adat vezeték nélküli átvitelével, elektromos motorokkal, automatákkal foglalkozik. Még a mesterséges intelligencia alapgondolatát is megfogalmazza. Mégis az a kisfiú marad Nikola Tesla, tele naivitással és látomásokkal. A Vitéz Ágnes fordította, Találmányaim című kötet (Ampersand, 2022) a publikációit gyűjti össze, amely bepillantást enged egy lángelme működésébe.
Egy nő saját régi fényképére tekint, de mintha egy idegent látna. Legföljebb régi ismerőst, akihez ma már semmi köze. Ki ne érzett volna már ilyesmit a saját képét nézve? Ezt a pillanatot ragadja nyakon Annie Ernaux, és indul élete egy mélyen eltemetett időszakának kíméletlen áttekintésére a Lánytörténet című kisregényben. (Magvető, 2022. Fordította: Lőrinszky Ildikó) Módszeresen elénk tárja az írói munka és létmód nehézségeit. A képen látható lány a felnőttséget sürgette, de azon a nyáron, a szexuális forradalom küszöbén, belefutott egy megalázó szerelembe, amikor minden nő pengeélen táncolt a megvetendő maradiság és az életre szóló szégyen között.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/9. számában jelent meg, március 3-án.
