Egy sötét, mélyre temetett családi titok, amely váratlanul tör a felszínre, és kérdőjelez meg minden múltbeli és jelenben történő tettet. Tasnádi István drámáját az Orlai Produkciós Iroda mutatta be.
Kritika
Tíz év után egy monumentális teremtéstörténettel tért vissza az animáció világhírű mestere, Mijazaki Hajao.
A Wándör Vumen és Szupermen a szuperhősök ismerete nélkül is pontosan érthető, megkapó, nagy hatású. Megérdemelné, hogy hosszabb ideig, és akár több (és vidéki) helyszínen is minél többet játsszák.
Meglepőnek érezhetjük, hogy a Saltburn elkerülte a hazai mozikat. De korlátozott ideig vetítették az Egyesült Államokban is.
Az amerikai krimikliséktől megfáradt szem remek szórakozást lel ebben a szériában, amelyben felvonul a holland színészvilág krémje.
Nézőtársam végigásítozta mellettem a Valami madarakat. Kicsit szigorúnak találtam, de értettem a reakcióját.
Szerencsére sikerült visszafordulni arról a lejtőről, amelyen a filmek indították el ezt a világot. A második rész még elment, az öt évvel ezelőtti harmadik viszont abszolút mélypontnak bizonyult.
Napjaink egyik legfontosabb rendezője négy fájdalmasan szép rövidfilmmel értelmezte újra alkotói pályáját.
Ritkán látni a mozikban annyira akciódús új magyar filmet, mint amilyen Tóth Barnabás új, '56-os filmje lett.
Mintha csak a Magyarázat mindenre sötétebb, kilátástalanabb változatát látnánk. Az Elfogy a levegő közben végig az lehet az érzésünk: ilyen lenne Reisz Gábor filmje, ha jóval kevésbé elnéző a szereplőivel.
Kosztümös életrajzi drámákat és fekete humorú szatírát is láttunk az idei szolnoki Alexandre Trauner Art/Film Fesztiválon.
A Katona József Színház Madách Imre Az ember tragédiája című művét formálta át. Megnéztük a végeredményt.
Akit elkap a Szeleczki-film furcsasága és bája, az hozzám hasonló lelkesedéssel köszöntheti a fekete komédiát.
A Megfojtott virágok valóban nagyívű alkotás, de a játékidőt sajnos nem egy monumentális tabló felállításával, hanem egymáshoz hasonló jelenetek variálgatásával, fokozásával és szappanoperaszerű eseményfűzéssel éri el.
A film végére csak az „egynek elment” érzése marad, illetve a bizonytalanság azt illetően, most akkor miként is viszonyuljunk a francia forradalom előtti időkhöz.