Lapunk is számos cikkben beszámolt arról, hogy három hónappal ezelőtt odaveszett a Titan nevű minitengeralattjáró, amelyet az OceanGate nevű cég üzemeltetett, és gazdag turisták tudtak vele egy vagyonért lemerülni az 1912-ben elsüllyedt Titanic roncsaihoz. Az 1985-ben megtalált roncsokhoz az elmúlt évtizedekben számos alkalommal lemerültek már. A merülések egy része kutatási céllal történt, de a többségük kereskedelmi jellegű volt: vagy luxus turistautakat szerveztek a több mint 3000 méteres mélységben fekvő hajóroncshoz, vagy kereskedelmi régészei feltárást folytattak, és eközben számos tárgyat hoztak fel a mélyből. Magyarországon is rendeztek már kiállítást a Titanicról felhozott személyes tárgyakból.
A jég fogságában keresik a Titanichoz hasonló jelentőségű roncsokat
Újabb expedíció indul egy jégtörő hajóval, hogy felkutassák a brit Antarktisz-felfedező, Ernest Shackleton szerencsétlenül járt hajója, az Endurance roncsait. Shackleton, bár nem érte el a célját, sokak szerint minden idők legnagyobb antarktiszi hőse.
Bár a roncs nemzetközi vizeken fekszik, az Egyesült Államok az 1985-ös felfedezés óta igyekszik fennhatósága alá vonni a Titanic-kal kapcsolatos mindenféle mélytengeri tevékenységet, de legfőképpen a tárgyak felhozatalát a roncsból. Az amerikai kongresszus néhány évvel később kinyilvánította, hogy nemzetközi egyezményben kellene kinyilvánítani azt, hogy senki sem bolygathatja a Titanic roncsait, illetve az áldozatok maradványait.
A nemzetközi egyezmény mindmáig nem született meg, és ezt a szabályozatlanságot kihasználva az elmúlt évtizedekben már több ezer tárgyat: ruhadarabokat, tisztálkodószereket, személyes használati tárgyakat hoztak fel különböző cégek. Az Egyesült Államok az amerikai cégek tevékenységét tudja szabályozni, és egy virginiai bíróság 1994-ben kizárólagos jogot adományozott az atlantai RMS Titanic Rt.-nek, amely a világszerte turnézó Titanic-kiállításokat is szervezi.
A cég jövőre tervez egy nagy expedíciót, amikor rengeteg új tárgyat hoznának fel. Ezt a tevékenységet egyesek fosztogatásnak, az áldozatok emlékén való élősködésnek tartják. Látni kell, hogy az RMS Titanic Rt. nem tudományos kutatószervezet, hanem egy vállalkozás. Az amerikai kormányzat most úgy próbálja megakadályozni a további „fosztogatást”, hogy igyekszik érdekelt félként belépni a bírósági ügybe, vagyis el akarja érni, hogy az RMS Titanic Rt. csak az ő engedélyével csinálhasson bármit a ronccsal.
A cég máris bejelentette, hogy ezt a lépést meg fogja támadni a bíróságon. A pereskedés várhatóan évekig fog tartani, de a per idejére a bíróság felfüggeszthet mindenféle tevékenységet, ami a szituáció megváltoztatását eredményezheti. A jogi szakértők arra számítanak, hogy az ügy eljut majd a legfelsőbb bíróságig. Nemcsak azért, mert a Titanic a világ leghíresebb hajóroncsa, hanem mert a kérdés messze túlmutat a Titanicon. Az amerikai kormány a jogi manővereivel többek szerint a bíróság fennhatóságába próbál beavatkozni, amikor meg akarja akadályozni, hogy a cég éljen a bíróság biztosította jogával.
Az elsüllyedt hajóroncsok értékei a megtalálókat illették, amióta világ a világ – és így működik a jelenleg érvényes nemzetközi hajózási jog is. A Titanicot egy francia-amerikai cég fedezte fel, de ők nem jelentettek be igényt a roncs értékeire, így kaphatta meg a jogot az RMS Titanic Rt. Néhány nappal a Titan elsüllyedése előtt jelentették be, hogy jövőre felhozzák a Titanic roncsából azt a Marconi vezeték nélküli távírót, amivel a híres SOS üzenetet adták le a Titanicról. Az amerikai kormány mostani jogi lépései alapvetően ezt a tervet hivatottak megakadályozni.
Évszázadokig gyilkolnak még a tenger mélyén fekvő világháborús hajóroncsok
A legtöbb XX. századi hajóroncs valójában egy ökológiai időzített bomba. Hatalmas vastartályok, dugig töltve gázolajjal, robbanóanyagokkal és ezernyi veszélyes hulladékkal. A belőlük szivárgó mérgek pedig még évszázadokig pusztíthatják a tengeri élővilágot.
