Az utóbbi évek-évtizedek a magán űrhajózás dinamikus fejlődéséről szóltak. Egymás után alapították a cégeket, amelyek rakétákat, műholdakat fejlesztettek, és kezdtek helyet követelni maguknak az állami űrügynökségek mellett az űripari piacon. Ma már nem is számít tredi milliárdosnak valaki, ha nincs legalább egy rakétapiacon aktív vállalata.
Az aréna legerősebb versenyzője Elon Musk, akinek SpaceX nevű cége építi a NASA legújabb rakétáit és űrkapszuláit. De versenyben van Jeff Bezos, az Amazon tulajdonosa, akinek Blue Origin nevű cége már sikeresen indított embereket (közöttük a tulajdonost és William Shatner színészt, a Star Trek Kirk kapitánya megformálóját) szállító rakétát a világűrbe; illetve ott van még harmadikként Richard Branson, a Virgin cégcsoport alapítója, aki egyébként is rajong az unatkozó dúsgazdagok mindenféle játékszereiért, és rögtön két magán űrhajózási céget is üzemeltet. Pontosabban már csak egyet. Branson egyik vállalata, a Virgin Galactic az űrturizmusban aktív és működőképes, viszont a másik cége, a műholdak pályára állításával foglalkozó Virgin Orbit a tavalyi sikertelen rakétaindítás után becsődölt. A részvényárfolyama gyakorlatilag nullára esett, és kirúgják az alkalmazottak nagy részét. Minden elemző szerint innen már nincs számukra visszaút.
A Virgin Orbitot öt évvel ezelőtt alapították azzal a céllal, hogy a viszonylag kis méretű (300-500 kilós) műholdak piacán olcsóbb és flexibilisebb alternatívát nyújtsanak a nagyobb cégekkel, például a SpaceX-szel szemben. Azzal próbálták alacsonyan tartani a rakétaindítás költségeit, hogy szinte minden más cégtől és űrügynökségtől eltérően ők nem a földről és nem függőlegesen akarták (volna) kilőni a műholdakat szállító rakétájukat. Februárban hajtották végre az első rakétaindítást, ami egyben az első brit földről indított űreszköz lett volna. A tervek szerint az ugyancsak Branson tulajdonában álló Virgin Atlantic légitársaság egyik átalakított Boeing-747 repülőgépének szárnya alá kapcsolták a rakétát, majd a repülő felemelkedett vele nagyjából tíz kilométeres magasságba. Ott leoldották a rakétát, ami ezután begyújtotta saját hajtóműveit, és így jutott ki a világűrbe, illetve állt orbitális pályára. Csakhogy nem állt. Hiba történt a rakéta üzemanyag-ellátásában, így a Virgin Orbit első rakétaindítása csúfos kudarcot vallott, a rakéta, rajta az első nyolc műholddal elpusztult.
Elméletben a vízszintes, levegőből történő rakétaindítás számos előnnyel járhat. Legfőképpen azért jó ez, mert így nem kell hatalmas, csillagászati pénzekbe kerülő indítóállást építeni és fenntartani a földön, hiszen a repülő egy sima kifutópályáról is a levegőbe emelkedhet. Emellett, ha nem a földről, hanem már sok kilométeres magasságból indul a rakéta, elméletben kisebb erő is elegendő a Föld gravitációs mezőjének legyőzéséhez. Az ötlet nem volt rossz, de a kivitelezés balul sült el. A kudarc pedig azonnal megváltoztatott mindent. A részvényárfolyamok a rakéta darabjaihoz hasonlóan szabadesésbe kezdtek, a cég vezetése pedig nem tudott új finanszírozást bevonni. Így már március közepén felfüggesztették a tevékenységüket, bár akkor még azt állították, hogy amint megoldják a működés pénzügyi feltételeit folytatni fogják. Most azt ismerték el, hogy ez totálisan reménytelen. A majdnem 700 alkalmazott 85 százalékát elbocsátották, a részvényárfolyam pedig szó szerint beleállt a földbe.
De a legnagyobb presztízsveszteséget mégiscsak a brit űripari ambícióknak kell elkönyvelniük. Az Egyesült Királyság kormánya teljes mellszélességgel kiállt korábban a Virgin Orbit és a lovagi címmel is rendelkező Sir Richard Branson mellett, és bennük látták a Nagy-Britannia űripari hatalommá válásának reményét. Ennek most jó időre befellegzett.
