Tegnap egy megrázó, közel fél órás dokumentumfilmet tett közzé a New York Times – nyolc hónapos aprólékos nyomozás eredményét a bucsai mészárlást elkövető orosz katonai egységről. A 234. légideszant rohamezred tagja több tucat civilt és hadifoglyot lőttek le vagy végeztek ki – az újságírók 36 bucsai áldozatot azonosítottak, közülük a legfiatalabb egy 14 éves kislány, a legidősebb pedig egy 68 éves férfi.
Több ezer órányi videófelvétel (térfigyelő kamerák, padlások ablakaiból filmező civilek és drónfelvételek), és rengeteg telefonhívás, valamint rádiós beszélgetések alapján neveket is tudtak rendelni a háborús bűnök mellé – például a kivégzett civilek mobiltelefonjairól aztán katonák tucatjai hívták fel Oroszországban élő családtagjaikat.
A Jablonszka utcában fekvő holtestekről készült felvételek bejárták a világsajtót, miután az orosz csapatok távoztak Kijev közeléből, de most már azt is tudjuk, pontosan mikor és hogy haltak meg ezek az emberek – többüket biciklizés közben végeztek ki hidegvérrel a katonák, nem törődve azzal, hogy civilek, akik élelemért indultak több napnyi pincében bujkálás után.
A New York Times újságírói az orosz katonák közötti telefon- és rádiós beszélgetéseket is elemezték, és azonosítani tudták az elkövetőket – kódneveket fejtettek meg és rendeltek hozzá konkrét egységekhez, és azt is bizonyítani tudják, hogy a gyilkosságok magas rangú katonai parancsnokok jelenlétében történt.
– A Jablonszka utcában azonosított civil áldozatok meggyilkolása a nemzetközi jog szerint háborús bűncselekménynek számít, és emiatt eljárást indíthat a Nemzetközi Büntetőbíróság – hangzik el a filmben, hozzátéve, hogy akár az emberiesség elleni bűntett vádja is megállhat.
Korábban az amerikai AP hírügynökség is egy részletes cikkben írt a Bucsában történtekről.
