Fenyegetést jelentenek az emberi és politikai jogok érvényesülésére a koronavírus-járvány terjedésének feltartóztatása érdekében elrendelt korlátozások – hívta fel a figyelmet nyílt levélben a héten több mint ötszáz neves közéleti személyiség, köztük tucatnyi Nobel-díjas. A levél szerint most, a járvány idején még a demokratikusan megválasztott kormányok is olyan rendkívüli jogköröket szereztek, amelyek korlátozzák az emberi jogokat és erősítik az állami ellenőrzést, tekintet nélkül a jogi kötöttségekre, a parlamenti felügyeletre vagy az alkotmányos rend visszaállítására vonatkozó időkeretekre. Az aláírók rámutattak: nem véletlen, hogy a jelenlegi pandémia egy olyan országból indult ki, amelyben elfojtják az információ szabad áramlását, és megbüntették azokat, akik felhívták a figyelmet a veszélyre, ezért az emberi jogok tiszteletben tartását követelik a világ kormányaitól.
Persze az ilyen típusú jogsértések korántsem nevezhetők új keletűnek, mivel a háttérben többnyire olyan konfliktusok állnak, amelyek már a koronavírus megjelenése előtt is rengeteg problémát okoztak számos országban. Kitűnő példa erre a Fülöp-szigeteken tervezett Kaliwa-gát esete, amelyet az őslakosok elleneznek, mert ez a lakóhelyük elvesztésével járna. A gát építését ugyan 2009-ben már egy időre sikerült megakadályozni, azonban Rodrigo Duterte hatalomra jutásával újra elővették a projektet. Az őslakosok vezetőit ezután megvádolták, hogy egy felkelőcsoportban vesznek részt, azonban az igazán radikális fordulatot a járvány hozta. A térségbe vezényelt katonaság és a rendőrség ellehetetlenítette az itt élők szabad mozgását, és még fizikailag is bántalmazta az itt élő őslakosokat.
Sok helyütt viszont a gazdasági érdekek írják felül az emberi jogokat. Több országban ugyanis a kijárási korlátozások ellenére a vállalatok még fokozták is gazdasági tevékenységüket, ami felett a kormányok rendre szemet hunytak. Kambodzsában például, amíg az őslakosok arra kényszerültek, hogy otthon maradjanak, addig egy vietnámi gumigyár teljes egészében letarolta az itt élő közösség élőhelyét, beleértve a hegyeiket és a vadászterületeiket. De más országokban sem fogták vissza magukat a profithajhász nagyvállalatok. Ugyancsak a Fülöp-szigeteken történt, hogy a szigorú lezárások ellenére a kormány több bányászati engedélyt is kiadott, és megindult a kitermelés. De az illegális bányászat is zavartalanul folytatódott az országban, különösen, ahol ezt kínai vállalatok végeztették a helyi lakosokkal – így őket még az elrendelt karantén sem védte meg a járványtól.
Más államokban viszont még nyíltabban mutatkozott meg, hogy a koronavírus-járvány kitűnőürügy lehet a hátrányos helyzetű közösségek véleménynyilvánítási jogának csorbítására és a megfélemlítésre. Mongóliában például minden tiltakozó akciót megakadályozott a rendőrség, beleértve azt is, amikor valaki élő közvetítésben szólalt meg, a jogait követelve. Ezeket az embereket aztán bírósági végzés nélkül őrizetbe vették. A 47 különböző ázsiai őslakos közösséget tömörítő hálózat, az AIPP most akcióba kezdett, hogy dokumentálja azokat az eseteket, ahol a járványra hivatkozva a kormányok visszaélnek a koronavírus-járvány miatti helyzettel. Több országban ennek a szervezetnek kellett gondoskodnia arról, hogy az őslakosokat egyáltalán ellássák a járvánnyal kapcsolatos információkkal, amelyek sokszor életet mentenek. Így mostanra jó néhány államban a koronavírus-járvány egyfajta bunkósbottá vált, amivel az addig elnyomott közösségeket még jobban meg lehet félemlíteni, az emberi jogokat pedig még erősebben vissza lehet nyesni, mint korábban. Nem túl biztató, hogy a járvány újbóli felerősödésével a világ alig figyel oda ezekre a jogsértésekre, amelyek nem egy esetben egész közösségek létezését veszélyeztetik.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/27. számában jelent meg július 3-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy digitálisan! És, hogy miről olvashat még a 27. számban? Itt megnézheti!
