A versenyképesség javítása, az olcsó munkaerőt kereső nagyvállalatok bevonzása, a Kínánál is jobb befektetési környezet megteremtése – ilyen célokkal született az a salátatörvény Jakartában, amely nyomán több hete heves tüntetések folynak.
Ez a megálló a népé, ha megrongálod, a saját tulajdonodban teszel kárt – üzenik a jakartai metróállomásokra kitett plakátok. Nem véletlenül: az elmúlt napok eseményei komoly nyomokat hagytak az üzleti negyed központjának számító Sudirman sugárúton, ahol október 11. a felgyújtott épületek kijavításával, a romok eltakarításával telt. A tüntetések azonban városszerte folytatódnak, október 13-ára a keményvonalas iszlamista szervezetek, például az Iszlám Védelmezőinek Frontja (FPI) mozgósították híveiket. Már az elnök, Joko Widodo lemondását követelik.
A második hete, országszerte zajló tüntetések háttere, hogy a parlament október 5-én elfogadta az Omnibus-törvényként emlegetett salátatörvényt azzal a céllal, hogy a koronavírus okozta gazdasági visszaesést, illetve az ország sok évtizedes versenyképességi lemaradását orvosolják, befektetéseket vonzzanak és munkahelyeket teremtsenek. Bár a cél nemes, ellenzői szerint mindezt a munkavállalók kizsákmányolásával, a szociális igazságosság alapelvének sérelmével teszik. Való igaz, hogy a kormány „trükkök százaival” próbálja kerülni a konfrontációt, így az eredetileg október 8-ára tervezett szavazást titokban 3 nappal előre hozták, hogy okafogyottá tegyék az eredeti időpontra meghirdetett szakszervezeti tüntetést. Bár a megmozdulások napok óta zajlanak, a törvény végleges formáját a megszavazása után több mint egy héttel még mindig nem láthatta a közvélemény. Erre mondja Widodo elnök, hogy a tömeg csupán fake news értesülések, hoaxok nyomán tiltakozik, nincs szó a munkavállalók jogainak csorbításáról.
Az ellenzők szerint az új rendelkezések másik nagy vesztese a környezetvédelem lehet. Megszűnik a koncessziós földtulajdonosok abszolút felelőssége a területükön okozott dzsungeltüzekért, az egyes szigetekre előírt 30 százalékos erdősítési szabály is a múlté, illetve mostantól csak akkor kérnek környezeti hatástanulmányt a befektetőtől, ha a projektje magas kockázatú besorolást kap. Civil szervezetek, sőt a Világbank ezért arra kéri a kormányt, gondolják át ezeket a szabályokat, ellenkező esetben a természeti kincsek kizsákmányolása várható.
„Minden évben 2,9 millió fiatal lép a munkaerőpiacra, 87 százalékuknak csupán középiskolai vagy annál alacsonyabb végzettsége van. A járvány miatt 3,5 millióan veszítették el munkájukat, fontos tehát, hogy munkaerő-igényes ágazatokban teremtsünk új állásokat” – hívta fel a figyelmet az elnök a napokban. Arilangga Hartarto gazdasági miniszter szerint ha az ország ki akar kerülni a koronavírus okozta recesszióból, egyszerűsítenie kell a bürokratikus szabályokat, fejlesztenie a befektetői környezetet. A Világbank üzletviteli feltételeket vizsgáló rangsorában (Ease of Doing Business) Indonézia följött a szerény 73. helyre, holott a kormány célja az első negyvenbe kerülés, hogy az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelmi háborúban minél több cég döntsön úgy, érdemes Délkelet-Ázsia legnagyobb gazdaságához csatlakoznia. (Összehasonlításképpen: Magyarország 2019-ben 52. volt a vizsgált 190 országból.)
Az elmúlt időszak törekvései beérni látszanak, a külföldi befektetéseket ösztönző indonéz szervezet szerint csak a nyár folyamán mintegy 150 cég jelezte, áttenné Indonéziába termelőkapacitását Kínából. Érdeklődik a Tesla is az indonéz lehetőségek felől, nem véletlenül, az elektromos autók elemeinek alapanyagából, a nikkelércből itt bányásznak a legtöbbet a világon.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/42. számában jelent meg október 16-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/42. számban? Itt megnézheti!
