Sima győzelemmel jelezték a tavalyi parlamenti választásokon elbukó német kereszténydemokraták Észak-Rajna-Vesztfáliában a visszatérésüket. A CDU egy fájó tavaszi vereség után két magabiztos győzelemmel mutatta meg az erejét. A jelenleg kormányzó koalíció pártjai közül a hét végi tartományi választáson kimondottan rosszul szerepeltek a szociáldemokraták, és nagyot buktak a liberálisok, miközben majdnem megháromszorozva a szavazataikat, látványosan előretörtek a Zöldek.
Rosszul kezdték az évet a tavalyi bukásból ocsúdó, az új ciklusnak pártelnökként immár a régóta a sorára váró Friedrich Merz-cel nekifutó kereszténydemokraták. A március végén a Saar-vidéken tartott, a háború miatt nagy visszhangot nem keltő választáson hatalmas vereséget szenvedett a tartományt 22 éve irányító CDU. Az eredmény különösen fájó volt, mert a Saar-vidék eddig CDU-bástyának számított. Öt éve a kereszténydemokraták még a szavazatok 40,7 százalékát szerezték meg, míg ezúttal 12 százalékot veszítve a párt történetének második legrosszabb eredményét érték el a tartományban. Ráadásul 43,5 százalékot megszerezve az SPD tarolt.
Tavasszal tehát még úgy tűnhetett, hogy a szövetségi szinten bukdácsoló szociáldemokratákat azért viszi az őszi győzelem lendülete, a kereszténydemokraták mélyrepülése pedig folytatódik. Olyannyira, hogy már Merz széke is elkezdett inogni. Aztán május elején Schleswig-Holsteinban nem csupán biztosan győzött, hanem egyenesen tarolt a CDU. A győzelem önmagában nem volt meglepetés – igaz, a Saar-vidéken sem lett volna az –, hiszen 2005 óta a kereszténydemokraták irányítják Németország legészakibb tartományát, annak aránya – a listán szerzett 43,4 százalék mellé a 35 egyéni körzetből is behúztak 32-t – azonban az igazi megméretés előtt jót tett a konzervatívok önbizalmának.
Az igazi erőpróbának ugyanis a hét végén Észak-Rajna-Vesztfália számított, ahol a szövetségi választásokig a CDU bukott kancellár jelöltje, Armin Laschet volt a miniszterelnök. Itt az SPD-t és a CDU-t még a kampány hajrájában is hibahatáron belüli különbséggel, fej-fej mellett mérték a közvélemény-kutatók. A téteket csak növelte, hogy a győzelem szövetségi szinten is fontos volt mindkét pártnak. Olaf Scholz elterelhette volna a figyelmet a pártját egyre gyakrabban érő bírálatokról és a koalíción belüli súrlódásokról, míg Friedrich Merz fellélegezhetett volna, ha a CDU az ő irányításával végre komoly versenyben diadalmaskodik.
A győzelmet végül a vártnál jóval simábban, mind a listán, mind pedig az egyéni körzetekben magabiztosan szerepelve a kereszténydemokraták szerezték meg. Miközben a CDU négy mandátumot javítva 76, addig az SPD 14-et veszítve mindössze 56 helyet szerzett a Landtagban. A választás igazi nyertesei azonban a képviselői helyeiket 2017-hez képest 25-tel növelő, így a helyi parlamentben 39 mandátummal bíró Zöldek, míg a nagy vesztes a 16 mandátumot veszítve mindössze 12 helyet birtokló FDP. Négy helyett veszítve ugyanekkora frakcióval képviseli magát az AfD.
A CDU sikere tehát egyértelmű, üröm azonban az örömben, hogy a liberálisok mélyrepülése miatt a kormány közben megbukott. A királycsináló szerepébe a Zöldek kerültek, akik nélkül nem nagyon alakulhat kormány, hiszen arra minimális az esély, hogy a CDU és az SPD összeálljon. A Hendrik Wüst vezette kereszténydemokratákra tehát nehéz tárgyalások várnak, mert a Zöldek biztosan megkérik majd a koalíció árát. A többsége meglenne a szövetségi szinten is együtt kormányzó SPD-Zöldek-FDP hármasnak is, ám éppen az elmúlt félév tapasztalatai gyengítik ennek az esélyét. S persze azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy nagyot buktak a tartományban a szociáldemokraták és a szabaddemokraták is, így kormányzati szerepük szembe menne a szavazók akaratával.
A kereszténydemokraták tehát ezzel a győzelemmel visszatértek, és Merz is fellélegezhetett. Azt azért még korai lenne kijelenteni, hogy a CDU visszanyerte a régi formáját, ám tény, hogy kezdi összeszedni magát. Többet elárul majd az erejükről az októberben Alsó-Szászországban tartandó választás, ahol kisebbik partnerként az SPD-vel kormányoznak, s ha fordítanak, az már jelzés értékű lesz a jövőre három tartományban sorra kerülő megméretés előtt.
Az egyre látványosabban romló külső körülmények, az Európában nem csupán a háború miatt mélyülő válság, és a koalíció ennek kezelésében eddig megnyilvánuló szürkesége a kereszténydemokraták esélyeit növeli. Közben Merz csak átmenetileg lélegezhet fel, mert a CDU mostani sikerei a vetélytársait is erősíti, és a későbbiekben mind a Schleswig-Holsteinban taroló Daniel Güntherrel, mind pedig az Észak-Rajna-Vesztfáliában eddig biztos kézzel kormányzó Hendrik Wüsttel számolnia kell. Ami pedig az országos erőviszonyokat illeti, a helyi választások azokat egyelőre a CDU erősödése ellenére sem borították, ám amennyiben a jelenlegi trend folytatódik, 2023 a jobbközép győzelmi pályára állását hozhatja Németországban.
