Nem is lett volna szabad engedélyezni azt a díszletet – fogalmazott a Magyar Hang Kultúrtáj című podcastjában Epres Attila a Nemzeti Színház november 10-ei balesetéről, amely során Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó több méter magasból lezuhanva szenvedtek súlyos sérülést. A Jászai Mari-díjas színész elmondása szerint – és állítását több forrásunk is megerősítette – az intézmény vezetője, Vidnyánszky Attila által rendezett Rómeó és Júlia díszlete túllógott a vasfüggönyön, ami szabálytalan, ezért meg sem építhették volna. A vasfüggöny a színházak tűzvédelmi rendszerének kulcsfontosságú része, az zárja el a színpadot a nézőtértől, megakadályozva az esetleges tűz továbbterjedését. A szerkezet működését elvben semmi sem akadályozhatja, a Nemzeti Színházban azonban, úgy tűnik, szemet hunytak a szabálytalanság felett. És nem ez az egyetlen kifogásolható rész a tragikus történetben.
Ahogy arról a Magyar Hangban már korábban is írtunk, a színészek a baleset előtt többször is jelezték a direktornak, hogy nem érzik biztonságosnak a díszletet, Vidnyánszky azonban ragaszkodott az eredeti koncepciójához. November 10-én kiderült, hogy a játszók nem véletlenül panaszkodtak az építményre. A zuhanás utóéletét mindenki jól ismeri: Szász Júlia többszörös törést szenvedett, és potenciális életveszélybe került az időközben kialakult légmell miatt; színésztársának a keze sérült meg súlyosan.
A színház és a Semmelweis Egyetem klinikája sem vitte túlzásba a közönség tájékoztatását. Amikor a kórházból öt nap után hazaengedett Szász Júlia visszakerült a klinikára, az intézmény csak a Magyar Hang érdeklődésére adott ki közleményt a színésznő állapotáról, és abban is igyekeztek a lehető legoptimistább diagnózist közölni: az életveszélyes állapotot egyszerűen csak „könnyű mellkasi sérülésként” definiálták, és hangsúlyozták, Szász Júlia hamarosan hazatérhet. Ezután több mint egy hetet töltött még kórházban.
Mindezek ellenére sokáig úgy tűnt, Vidnyánszky a baleset valódi áldozata, akit nemtelenül támadott meg a „balliberális sajtó”. A színház vezetője beadta a „lemondását”, ám Csák János kulturális és innovációs miniszter nem fogadta el azt, a kormányközeli kulturális potentátok pedig nyílt levélben marasztalták a direktort, aki végül az intézmény érdekében „visszavonta lemondását”. Időközben lezárult az ügy belső vizsgálata, amely nem állapított meg „egyszemélyi felelősséget”, vagyis hivatalosan senki sem hibáztatható a balesetért.
Rendőrségi vizsgálat is indult az ügyben, ám úgy tudjuk, azt nem a színház kezdeményezte, a hatóság is a hírekből értesült a balesetről, ezt követően kezdték meg a nyomozást. Információink szerint a díszletet a szerencsétlenség után lebontották – hogy később visszaépítsék azt –, így a rendőröknek nem volt lehetőségük megvizsgálni az eredeti építményt. A több mint két hónapja tartó nyomozás egyelőre nem járt eredménnyel: az esetek nincs gyanúsítottja. Érdeklődtünk a díszlettel kapcsolatos problémákról is, ám a rendőrség a „nyomozás érdekeire való tekintettel egyéb információt” nem osztott meg velünk.
Nem válaszolt kérdéseinkre a Nemzeti Színház sem. Az intézmény vezetésétől azt szerettük volna megtudni, hogy szabálytalanul épült-e fel a díszlet, és hogy azt valóban elbontották-e a rendőrség kiérkezése előtt. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy milyen állapotban vannak a sérült színészek, de erre a kérdésünkre sem kaptunk választ. A Blikk február 1-jei cikke szerint Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó egyelőre nem kapott kártérítést, és mivel a tavaszi előadásokban biztosan nem tudnak játszani, csak az alapfizetésükre számíthatnak. A bulvárlap kitért az orvosi kezelések költségére is, ami ugyancsak nehéz helyzetbe hozhatja a lábadozó művészeket, így erről szintén megkérdeztük a színházat: miként támogatják a balesetet szenvedett színészeiket? Erre sem reagáltak.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2024/6. számában jelent meg február 9-én.
