Úgy néz ki, május közepénél előbb nem áll fel az újabb Orbán-kormány, addig van idő a végrehajtó hatalom helyzetének átgondolására. A miniszterelnök – mivel közjogilag új kabinet lép majd hivatalba – komolyabb személyi változtatásokat hajthat végre a miniszterek, államtitkárok sorában, hiszen a kormánytagok megbízatása automatikusan megszűnik, vagyis látványosan nem kell leváltania senkit, „csak” nem kell adni nekik lehetőséget a következő kormányban. A kirúgott politikusok nem igazán szólhatnak majd semmit, mert a választási győzelem igazolja a kormányfő személyi döntéseit. A változtatások iránya egyszerre lehet korrekciós és hatalompolitikai. Egyfelől a kormányfő megszabadulhat a lejáratódott, kényelmetlenné vált kormánytagoktól (például Kásler Miklóstól) és azoktól is, akiknek a munkájával elégedetlen volt. Másrészt a személyi változtatásokkal a kormányon, illetve a Fideszen belüli hatalmi játszmákat is erőteljesen tudja befolyásolni.
Szerencséje a mostani hatalomnak, hogy az átlagos választópolgárok nem szoktak részleteiben érdeklődni a kormány munkája iránt. Nekik alapvetően az a fontos, hogy az ország normálisan működjön, ha a kormányzattól pluszjuttatásokat kapnak, annál jobb. A mostani választási kampányban nem volt kiemelt téma a kormány tevékenységének a minősége, az egyes szakpolitikák – például oktatásügy, szociálpolitika, agrárpolitika – kritikai értékelése elsikkadt. A külső és belső körülmények most mégis rákényszerítik a kormányt működésének fejlesztésére: Az orosz-ukrán háború, a világszerte növekvő infláció a magyar gazdaságot is meglehetősen rosszul érinti, miközben az elmúlt két évben a magyar költségvetés hiánya és az államadósság jelentősen megnőtt. A választási győzelem sem feledteti, hogy az elmúlt hónapokban tovább romlott a magyar kormány körüli légkör Európában: Orbán Viktor európai szövetségeseinek száma tovább fogyatkozott szlovéniai barátja, Janez Jansa választási vereségével, és ennél is fájóbbak a magyar–lengyel kapcsolatban megjelent feszültségek. A 7. cikkely szerinti eljárás még mindig folyik, az uniós helyreállítási alap pénzeire továbbra is várni kell. Mindez olyan kihívás- és problémahalmazt jelent, amelynek eredményes kezeléséhez a jelenleginél jobban működő kormányra van szükség.
Az erre irányuló változtatásokat egyfelől el lehet kezdeni a kormány szerkezetének átgondolásával. Nemcsak arról van szó, legyen-e például önálló egészségügyi minisztérium (nem lesz), hanem azon is el kell gondolkodni, hogy az egyes minisztériumok milyen hatáskörökkel rendelkezzenek a jövőben. Az elmúlt három évtizedben többször láthattuk, hogy – különösen a választások után felálló új kormányok esetében – nemcsak új minisztériumok felállítására, meglévők átalakítására került sor, hanem a hatalmi pozíciókat alapvetően befolyásoló hatásköri jegyzék újraszabályozására is. A statútumról (szervezeti szabályzatról) szóló kormányrendelet átírása azonban korántsem elég.
Érdemi javulás akkor várható a kormány munkájában, ha a miniszterektől az államtitkárokon, osztályvezetőkön keresztül egészen az ügyintézőig felkészült, nyelveket beszélő, jól megfizetett, jó légkörben dolgozó, motivált személyek alkotják a minisztériumokat és a miniszterelnökséget. Nem segíti a jó légkört, hogy jelenleg könnyebb elbocsátani a kormány alkalmazottait, mint a 2010-es rendszerváltozás előtt volt. Ezáltal erőteljesebben megnyílt az út a politikai-személyi alapú kontraszelekció előtt, vagyis nem feltétlenül abból lesz főosztályvezető, aki a legalkalmasabb a tisztség betöltésére, hanem abból, aki például jóban van valamelyik fontos politikussal. Orbánék amúgy sem szeretik a közigazgatási bürokrácia autonómiáját képviselő Max Weber-i szemléletet, és el akarják kerülni, hogy az apparátus önálló életre kelve gátolja a politikai akarat érvényesülését. A lojalitás, az engedelmesség alapvető elvárás itt (is) az Orbán-rendszerben – de hogy lesz így jól működő közigazgatás? Jó közigazgatás nélkül hogy lesz jó kormányzás?
Noha a kormányfőnek elvileg szabad keze van a kormánya összeállításakor nagy tekintélye miatt, mégis figyelemmel kell lennie több szempontra. A nagyon komoly kül- és belpolitikai kihívások miatt Orbánnak a mostaninál több olyan miniszterre lesz szüksége, akik magasabb minőséget képviselnek az átlagnál. Pintér Sándor kiemelten hatékony vezetőnek bizonyult a miniszterelnök szemében, így ő – ha még mindig nem megy nyugdíjba – továbbra is maradhat belügyminiszter. Nem véletlenül vetődött fel komolyan Navracsics Tibor és Lázár János kormányba való visszatérése sem. Navracsics – egykori uniós biztosként – nem elhanyagolható kapcsolatrendszerrel rendelkezhet az Európai Unióban, belülről volt alkalma megtapasztalni az Európai Bizottság működését, talán jobban szót tud érteni velük. A politikus nagy tudású, felkészült ember, akinek már van tapasztalata minisztérium vezetésében. Lázár János pedig 2012–18 között államtitkárként, majd miniszterként nemcsak kommunikációs képességeit, felkészültségét mutatta meg, hanem azt is, hogy ért kényes ügyek menedzseléséhez. A Paks II. projekttel kapcsolatos európai uniós aggályokat annak idején az ő vezetésével sikerült eloszlatni, illetve kompromisszumra jutni az Európai Bizottsággal.
Csakhogy a két személy kormányba való visszaemelésével régi-új feszültségek is megjelennek a kormány tevékenységében. Amennyiben Rogán Antal a kormányban marad, azonnal szembetalálja magát régi riválisával, Lázár Jánossal. A két politikus kormányon belüli küzdelmét négy évvel ezelőtt Rogán nyerte meg, amikor is Lázár – nem teljesen önszántából – távozott a kormányból. Most újrakezdődhet a küzdelmük. Navracsics kormányba való visszatérése sem ígér feltétlen békét: amennyiben ő az uniós pénzek koordinálására is igényt tartana majdani miniszterként, akkor ahhoz Gulyás Gergely mostani hatásköreiből kellene elvenni, mert a jelenlegi statútum szerint a Miniszterelnökség felelős az uniós pénzek felügyeletéért. És itt még nem ért véget a lehetséges konfliktusok sora: Ha a nagy ambíciójú Lázár az uniós mezőgazdasági támogatások és vidékfejlesztési források (top) elosztására is igényt tartana, akkor Navracsiccsal, Gulyással egyaránt szembekerülhet. Egy biztos: külön érdemes megfigyelni, kik kerülnek a jelentősebb pénzeket elosztó minisztériumok, államtitkárságok élére.
Orbán vélhetően tisztában van ezekkel a fent vázolt potenciális ellentétekkel, de neki most átlagon felüli politikusokra van szüksége, mert az új ciklus átlagon felüli nehézségeket tartogat. Ugyanakkor az sem baj, ha Lázárt lekötik Navracsiccsal, Gulyással vagy Rogánnal való konfliktusai, ezekben majd ő miniszterelnökként igazságot tesz, mint továbbra is megkérdőjelezhetetlen vezető. Addig sem lesz Lázárból kormányfő.
A szerző politikai elemző
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/18. számában jelent meg április 29-én.
Nagy Attila Tibor A NER uralma alatt című cikksorozatát itt olvashatja!
