„Nincs senki. A legvégén a kocsmába jártam toborozni, hátha, de csak egyetlen fickó vállalta a ládázást. Kemény munka, de munka. Hét-nyolcezer forint a napszám, sokaknak jól tudna jönni, és látod, összvissz ennyien vagyunk.”
Ahonnan elindultunk, ismét ott vagyunk. Két pólus, lehet, hogy egyformák is méret szerint most. Mint régen. Hogy a frontemberek is ugyanazok, az bónusz, és épp az teszi olyan otthonossá az egészet.
„Magának már nagyon régen vége van, és ezen semmi nem változtat. De én most a legnagyobb ajándékot kínálom, amit egy színház igazgatója kínálhat. A hírnevet. Azt, hogy egy ország fogja figyelni magát!”
Ervin, a Mesélő ellen fordult. Azt írta róla Zordonbordon-Viktor újságjába, hogy „dömdödöm”, ami annyit jelentett: hogy „akinek nincsenek igazán jó ötletei, az variál. Lázár Ervin meséi mindig is taszítottak”.
Na, akkor cidriztem kicsit, bevallom! Jól éreztem, hogy nem hiányzik nekem a politika, én olyan távforradalmár vagyok, csak szerveren keresztül.
Vajon olyan országról álmodtak a szabadságért, a haza függetlenségéért és az emberhez méltó életért vérüket ontó, menekülni kényszerülő vagy a megtorlást elviselő elődeink, mint amilyenben ma élük?
Az ellenzéki szavazatok összeadása nem működik automatikusan. Az ellenzéki összefogás versenyképességéhez még legalább hét dolog is kell.
Miről is volt szó? Ja, valami mesekönyvről. Egyetlen mesekönyvről az évente megjelenő sok száz közül. Nem lesz belőle kötelező olvasmány. Ha elfogy, az is csak Dúró Dórának köszönhető.
Úgy látszik, mifelénk nem számít politikusi erénynek a személyes kockázattal járó közvetlen megméretés vállalása.
Nem tudjuk azonban, hogy a Fidesz meddig lesz képes az általa kínált ideológiával felülírni az egyre kedvezőtlenebb számokból kirajzolódó valóságot.
Interjú Vona Gáborral, Fischer Ivánnal és Pesty Lászlóval. Ki lesz/lesznek ellenzéki miniszterelnök-jelölt? Keresse a friss Magyar Hangot!
