Rámutatott arra is, hogy ha a magyar nemzet nem vonja meg a bizalmat a bűnös kormányzatától, azzal bűnrészessé válik, a saját fejére vonja a büntetést.
Publicisztika
Azon veszem észre magamat mostanában, hogy hákliskodok. Egy ideje nem zavarnak annyira az emberek, mint régebben, viszont bosszantanak az apró részletek az élet különböző területein.
Hogy értsünk a szóból: már a piac is az övék. A hely, ahová sokan éppen azért mennek, hogy eszmét cserélhessenek.
„Mi mondjuk meg, ki égi, ki földi és ki alvilági lény – de előbb a patrónusok adjanak pénzt, hogy megmérjük! Ez a szakmai norma. A lét kulcsa többé nem a világban van, hanem a felméréseinkben.”
Szomorú, hogy napjainkban a püspököknek ugyanahhoz a módszerhez kell folyamodniuk, amelyet a kádárista elnyomatás éveiben kényszerültek használni.
Milliárdokért végeztet a kormánypárt felméréseket, elképesztő mennyiségű adatot gyűjtenek a lakosságról.
A valóban fontos állami feladatok finanszírozásán kell megspórolni a pénzt, hogy jusson a rezsim hatalmának fenntartását segítő politikai célokra.
Ki a bolondabb, az önfelszámoló világ számlálóbiztosai, vagy azok, akikre rámondják ők, hogy bolond? És ki és mi a normális?
Mit gondolt az Akadémiáról az, aki kigondolta?
A Trianonhoz vezető út folyamatos öncsalással volt kikövezve, és ugyanezeket a köveket rakja le nagy energiával Orbán Viktor rezsimje most, újra.
Ha a pártelitek nem is, a kormányellenes szavazó még komolyan veheti a küszöbünkön toporgó választást. Nem mindegy ugyanis, mekkora fölénnyel nyer a Fidesz.
Hogy a történelemre, a nyelvre, a magyarságra, a kultúrához való viszonyra mindig kicsit az ő szemével is fogok tudni tekinteni, hatalmas adomány az élettől.
A vitákat nem szabad többé megspórolni: a konfliktusok felvállalása nélkül az ellenzék pártjai legfeljebb sikertelenebbek lehetnek, mint a Fidesz – különbek semmiképp.
„Jaj, nemá! Ha minden príma közös ellenséget leszavazunk, hogy a fenébe tudjuk megalakítani az európai populista pártcsaládot?!”
Iskolai évzáróink slágerverse lehetett volna a Még nem elég a vonalas pártköltő Váci Mihálytól , azonban mégsem lett az, mert kiütötte helyéről a szocialista rezsimben csupán társutas, szellemi értelemben mindvégig szuverén Juhász Ferenc verse.