Öt év még hátra volt. Ólomlábakon vánszorgott a méla idő.
Publicisztika
Kapsz egy olyan átszállót, hogy a szomszédba repülsz – mondogatták őseink.
Ma a magyar állampolgár életét érintő mindennapi ügyek többségéről nem a városházán döntenek, hanem a Kossuth téren – újabban a karmelita kolostorban.
Egy kis kék színezék, és mindegy, hogy puncs, sztracsatella vagy rágógumi, amit nyalunk: nincs többé íze, van viszont fantázianeve.
Az intellektuálisan leépülő társadalom olyan kihívásokkal kényszerül szembenézni, amelyeknek a NER keretei között az ország évről évre csökkenő mértékben tud megfelelni.
A gyorskölcsön olyan „termék”, mint a fékmentesen árusított autó vagy az adagolási leírás nélküli gyógyszer: szinte garantálja a katasztrófát.
„A kezdőlapom az Origo, sokáig a néhai Echo TV-re aludtam el, úgyhogy esélyed se volt, Dezső!”
Irgalmatlanul fontosak a szimbolikus ügyek, a kinevezések, a nem lemondások, a szerződések, a pozícióosztások. Ha ez a hajó elmegy, jó darabig nem tér vissza.
Szükség lenne egy szabadelvű-konzervatív, a keresztény és szociális, a nemzeti és a zöldértékeket felvállaló polgári pártra, amely egyensúlyozó erőként megteremthetné az egyéni körzetekben a hiteles koordináció, a választások után pedig a koalíciós kormányzás feltételeit.
A hatalma körülbástyázásával foglalatoskodó kormány mintha megfeledkezne arról, hogy rajta és a vazallusain kívül volna itt egy ország is.
A Nagy Pozitív Cikk témájának elvesztése miatti sötét gyászból pont elég volt egyszer, úgyhogy nem várok tovább, íme!
A miniszterelnök a pozíciójára szabott közjogi kereteket feszegetve már jó ideje nem kormányoz a szó hagyományos értelmében, hanem a rendszerét építi.
Nagyságrendekkel lenne szórakoztatóbb és emelkedettebb a közéletünk, ha nyelvezetében effajta patinák bukkannának fel rendszeresen.
Két diktatúrára mondott nemet, sorsa így mindannyiszor az üldöztetés és elhallgattatás volt.
Célom és motivációm annak alátámasztása, hogy az északír születendő gyermekekkel szolidaritó életvédők nem álhírnek ültek fel.