A Pegasus-ügy – Különvélemény

A Pegasus-ügy – Különvélemény

Mobiltelefonok (Fotó: Magyar Hang)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Már néhányszor elhatároztam, hogy elmondom vagy leírom a véleményem a napjaink belpolitikai közéletét borzoló, Pegasus néven elhíresült ügyről. Majd következett a visszatáncolás, amit többnyire az idézett elő, hogy nem is reméltem, valaki kíváncsi lehet a különvéleményemre, illetve találnék olyan fórumot, ahol ezt közzé is tehetném. Most mégis próbálkozom.

Aktív kémelhárító tiszt voltam nem kevés tapasztalattal akkor, amikor országunkban is teret nyertek, szinte robbanásszerűen, a mobiltelefonok. Addig csak a vezetékes – vonalas – telefonok voltak használatban, és ezeknek jól működött a lehallgatási rendszere. Amikor kezdetét vette a mobiltelefonok rohamos terjedése, a szakmai nihilben szenvedő, a rendszerváltás ideológiai és politikai sokkhatását még ki sem hevert titkosszolgálatok egyáltalán nem voltak felkészülve ezeknek a lehallgatására. Végül ezt a problémát is sikerült tökéletesen megoldani, és a vezetékes telefonok háttérbe szorulásával egyre inkább erre kellett koncentrálni. Amikor pedig ez történt, senki nem kifogásolta az új telefon-lehallgatási módszer bevezetését, nem emlékszem, hogy bármiféle belpolitikai botrányt generált volna a történet. Pedig már ebben az esetben is többről volt szó, mint egyszerűen a beszélgetés lehallgatásáról és rögzítéséről.

A Pegasus-ügyben sincs többről szó, mint egy, az eddiginél korszerűbb és kibővíthető lehetőségeket magában foglaló telefon-lehallgatási rendszer alkalmazásáról. Mégis mekkora botrány keletkezett belőle! Ha kárörvendő lennék, részleteiben felidézném az 1998-as történetet – melyet parlamenti szakértőként elég jól megismertem – a fideszes politikusok törvénytelen eszközökkel, közpénzből történő megfigyeléséről. Az ügy végül közröhej tárgya lett. Mondhatná bárki, hogy a fagyi visszanyalt. Most a kormányzó Fidesz kapkodja a levegőt a rászakadt botrány miatt, dilettáns módon minden ostobaságot össze-vissza handabandáznak, s próbálnak kikecmeregni a lekvárból, amibe kerültek, amely miatt csak magukat hibáztathatják. Fetrengenek egy ügyben, amely a különvéleményem szerint nem is ügy. Politikusaik – különösen az „SzT-tiszt lánya” igazságügy miniszter– nyilatkozatai révén még mélyebbre kaparják magukat a posványba. A múlt alapján azt is mondhatnánk, hogy megérdemlik.

Közvéleménynek, szakmabelieknek azt mindenképpen figyelembe kellene venniük, hogy amit az emberi agy egyszer kitalál és megvalósít, ha az bármilyen formában a titkosszolgálati munkában hasznosítható, akkor egészen biztos, hogy hasznosítani, alkalmazni is fogják. Ez történt ezzel a sokat emlegetett „kémszoftverrel” is. Kitalálták, megcsinálták, alkalmazzák. Más szolgálatok ezt már nyilvánvalóan korábban megtették, és nem hallottunk arról, hogy botrányt okozott volna. Nálunk kissé megkésve került sor az alkalmazásra, talán anyagi okok miatt, talán más miatt. Mégis mekkora botrány lett belőle. Miért? Feltételezem, hogy a megcélzott ellenőrzési kör váltotta ki a nagy felháborodást, és talán azt a gyanút is, hogy a megfigyelések nem lehettek kellően megalapozottak. Hamarosan elérkezünk oda, hogy a törvényi szabályozás szerinti engedélyező meg a „feketén” megbízott engedélyező majd egymásra mutogatnak. Ha nemzetbiztonsági kockázati tényezőkből vizsgázniuk kellene némi titkosszolgálati ismeretekből, bizonyára elhasalnának.

Szerintem a legnagyobb kockázati tényezőt az jelenti ebben az ügyben, és ha okkal bírálni lehet, akkor azt lehet kifogásolni, hogy egy külföldi cégtől vásárolták meg a „kémszoftvert”, és semmi garancia nincs arra, hogy az alkalmazás során keletkezett adatok nem jutnak illetéktelen kezekbe, például ellenérdekelt titkosszolgálatokhoz. Ha ez a rendszer így működik, akkor viszont azok követték el a hibát, akik ebbe az alkalmazásba ilyen feltételek mellett egyáltalán belementek. És ezért még fizettek és fizetnek! Közpénzből!

Van itt azonban egy másik, a lehallgatásokkal szintén összefüggő történet is. Sőt, ebbe a számszerűséget is figyelembe véve a Pegasus is benne lehet. Az Igazságügyi Minisztérium sajtónak adott tájékoztatása szerint erősen megemelkedett a már említett különös pedigrével rendelkező miniszter asszony – majdnem „asszonyságot” írtam! – által és nevében engedélyezett titkos információgyűjtéssel kapcsolatos felterjesztések száma, amelyet napi 5-ben jelöltek meg. Erre azonban nem kapta föl a fejét senki. Ebből nem lett botrány, talán azért sem, mert volt, ami elhomályosítsa, a feledés homályába tolja. Ez pedig nem volt más, mint a Pegasus-ügy. Na, erre legalább jó volt!

Ha valaki elkezd számolni, rájön, hogy bőven ezer fő fölött van azoknak a száma, akiket úgy figyeltek meg, hogy külső engedélyhez kötött titkosszolgálati eszközöket és módszereket is igénybe vettek. A számítások szerint a kiadott miniszteri engedélyek száma ugyanis bőven meghaladja az ezret éves szinten. Ha figyelembe vesszük azt, hogy egy főt többször és több eszközzel és módszerrel is ellenőriztek – külön-külön engedélyek alapján –, akkor is bőven 500 fő fölött kell lenni a megfigyeltek számának.

Jelentősen nőne ez a szám, ha a harmincéves számadatokat és a hozzájuk kapcsolt neveket vennénk figyelembe. Erről a témáról nem kellett volna beszélnie a szószátyár miniszter asszonynak, ezt kellett gyorsan elfelejtetni. Ha ugyanis, akár csak laikusként, összevetjük az engedélyezett előterjesztések számát a realizált büntetőeljárás-kezdeményezések, főleg eredményesen, elmarasztaló ítélettel zárult ügyek számával, lehangoló eredményre juthatunk. Különösen, ha figyelembe vesszük azt, hogy a rendszerváltozást követő időknek a legjelentősebb kémügyének – Kovács Béla története – jogerős bírósági ítélete próbaidőre felfüggesztett rövid börtönbüntetés lett. Amikor ez megesett, akkor örültem igazán, hogy már nem vagyok kémelhárító. Ha igaz az, amit ebben az ügyben a közvéleménnyel elhitetni igyekeztek, akkor Kovács Béla a valaha élt egyetlen lebukott kém, akit látványosan felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek. Volt idő, amikor a kémek egy részét egyéb felfüggesztésben részesítették. Ezen sem botránkozott meg senki, de közben a Pegasus-ügyön megy a dagonyázás. És ki tudja még, hogy meddig?

Befejezésként annyit még hozzátennék, hogy akiket a Pegasus-szoftver felhasználásával lehallgattak, azokat, amíg nem volt ez az új módszer, a régi, hagyományos mobiltelefon-lehallgató rendszerrel figyelték meg. Akkor ezt senki nem sérelmezte!

A Publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

UltraHang

Fizessen elő a Magyar Hangra!

Friss lapszámunk

Támogasson minket!

Keresés

Árnyék podcast – „A nőnek a konyhában a helye”