Nem ritka eset, hogy amikor egy politika morális szempontból már védhetetlen, annak mentegetői magának a morálnak a fogalmát dekonstruálják, hiszen ha az nem jelent semmit, akkor az illető politika többé nem elaljasult gazemberség, hanem ravaszul kitervelt fortély. Ha az erkölcs a politikában értelmetlen, akkor a jól irányzott hitszegés ügyesség, a hullarablás szemfülesség, bűn többé nem létezik, csak hiba, és nincs itt semmi látnivaló.
Demkó Attila kormányzathoz közel álló biztonságpolitikai szakértő azt állítja, hogy „erkölcsi alapon vizsgálni a világ eseményeit teljes tévút”. Figyelemre méltó észrevétel. Ha a hatalom erkölcstelen, nehogy már a hatalmat marasztaljuk el! Takarodjon inkább az erkölcs a politikából vissza a magánéletbe, de oda is csak addig, amíg a hatalmasoknak kedvük nem támad ott is megsérteni – akkor aztán pusztuljon az erkölcs a privát szférából is vissza a mitikus régmúltba, amikor a népek vezérei még a seregeik élén vitézkedtek ahelyett, hogy pezsgőt vedelve meg kaviáros szendvicset zabálva uszítottak volna egymás ellen etnikumokat és társadalmi osztályokat luxuslimuzinok hátsó üléseiről.
Amikor a Hegyi-Karabahot megszálló Azerbajdzsán török támogatással örményeket üldöz el a szülőföldjükről, az Orbán-kormány örmény származású keresztényvédelmi államtitkára, Azbej Tristan úgy kussol, mint a partra vetett hal. A ravasz magyar miniszterelnök bizonyára félti a gyümölcsöző török és azeri kapcsolatokat, úgyhogy a keresztényvédelem most nincs napirenden – hiszen csak muzulmánok üldöznek keresztényeket, nem kell ezt az Üldözött Keresztények Megsegítéséért Felelős Helyettes Államtitkárság vezetőjének annyira komolyan venni, mint ha egy leszbikus svéd lelkésznő hurcolna be szivárványzászlót egy templomba. Amikor Bayer Zsolt leírja azt, hogy „a woke és a cancel culture kéz a kézben jár a kommunizmussal meg a nácizmussal”, akkor nemcsak a progresszív liberális ideológiákat démonizálja, de egyben a totalitárius diktatúrák bűneit is relativizálja. Legyen Greta Thunbergből Sztálin, legyen a leszbikus svéd lelkésznőből Hitler, és a hitszegésre mindig kész Orbán Viktor máris megmentheti tőlük az emberiséget.
„Semmilyen esetben nem az »erkölcsi rosszaságra« fáztunk rá a történelemben. Ezek balos magyar legendák, Trianon nem büntetés, hanem geopolitikai logika, és ha a második világháborúban a szövetségesek mellé állunk ’41-ben, akkor még jobban elpusztul az ország, és a végén cserébe nem kapunk semmit.” A fenti idézet Demkó Attila erkölcsdekonstrukciós tehetségét példázza, a szerző pedig nem kevesebbet állít vele, mint hogy a trianoni békediktátum nem is volt igazságtalan – hiszen ahol nincs jelentése az igazságnak, ott igazságtalanság sem eshet meg senkivel: bármi történjék is, az geopolitikai logika következménye, amibe nem kéne az erkölcsöt belekeverni.
Ha Demkó Attilának igaza van, akkor a magyarság valamennyi történelmi sérelme alaptalan, az a frázis pedig, hogy „igazságot Magyarországnak”, értelmetlen – sőt: örüljenek a magyarok, hogy megtarthattak kilencvenháromezer négyzetkilométert, mert ha a nagyhatalmak azt is felosztják a szomszédaik közt, az sem lett volna helytelen. Ha Demkó Attilának igaza van, akkor Orbán Viktor jól tette, hogy 2012-ben hazaengedte Azerbajdzsánba Ramil Sahib Safarovot, hírhedtebb nevén a baltás gyilkost, hiszen az muzulmán létére mindössze meggyilkolt egy keresztényt a származásáért. Ha Demkó Attilának igaza van, akkor a dzsihádista terroristák sem követnek el bűnt, amikor Európában és Izraelben válogatás nélkül mészárolják nem muzulmán áldozataikat – csak a maguk útját járják, hogy politikai céljukat, a világkalifátust megvalósítsák: teljes tévút lenne azt gondolni, hogy bármilyen szempontból is különb náluk az, aki nem fürdeti ártatlanok vérében a kezét, hogy a terveit véghez vigye, úgyhogy Mahátma Gandhi nem is különb, mint Oszáma bin Láden, csak eltérő stratégiát követtek. Ha Demkó Attilának igaza van, akkor a vérző szívű Jézus Krisztus nem is a világ világossága, csak egy balek, aki hagyta, hogy keresztre feszítsék, nem úgy, mint a dicsőseges birodalomalapító, az erős kezű Mohamed próféta. Ez pedig Bayer Zsoltnak is rossz hír, mert ha Demkó Attilának igaza van, akkor Sztálinnak és Hitlernek nem is voltak bűnei, mindössze politikájuk, stratégiájuk meg logikájuk volt, amit értelmetlen számonkérni rajtuk: azt tették, amit tenniük kellett – és ez esetben a wokeness meg a cancel culture sem helytelen, csak a politikai érdekérvényesítés egy stratégiája, amit az eredményessége minősít majd.
Demkó Attila szerint „az erkölcs nem nagypolitikai kategória, aki ezt gondolja, egyszerűen nem ismeri a világot” – én meg jelzem, hogy aki ilyesmit le mer írni, az egyszerűen nem ismeri az erkölcsöt. Felhívom Demkó Attila figyelmét arra, hogy az erkölcs egyetemes, az érvénye általános és fel nem függeszthető, sem Lorenzo de Medicinek, sem Orbán Viktornak a kedvéért, legyen az erkölcsi szélhámos akár Niccolo Machiavelli, akár Demkó Attila. Meditációs gyakorlat gyanánt javaslom Demkó Attilának, hogy képzelje el magát, amint tarkóra tett kézzel egy meszesgödör szélén térdel, és így ismételgeti magában, hogy „az erkölcs nem nagypolitikai kategória, erkölcsi alapon vizsgálni a világ eseményeit teljes tévút”. A gyakorlat végén esetleg feltehetné magának a kérdést, hogy érdemes-e olyan urat szolgálnia, akinek a kedvéért az erkölcs fogalmát értelmetlenítenie kell.
Olvasna még Puzsér Róberttől? Kattintson!
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/45. számában jelent meg november 10-én.
