Csupa kínos mozzanattal szembesül, aki elmélyed hazánk népesedési folyamataiban. Azonban a struccpolitika biztosan nem segít. Mindenki számára ismertté, és fontosságának megfelelően központi kérdéssé kell tenni a jövőnket alapjaiban meghatározó trendeket – csak ez vezethet a javulás útjára. (Ez a cikk még 2018 decemberében jelent meg a Magyar Hang nyomtatott kiadásában.)
Történelmi távlatban minden nemzet értékét három jellemzője határozza meg: a lélekszáma, a tudása és az erkölcse. A demográfiai folyamatok meglepően pontosan jelezhetők is előre, ha nem a ködös jövőbe akarunk látni. Az alábbiakban a következő 12 évre tekintünk.
Az elmúlt kétszer nyolc év
Bár a Fidesz-reklám szerint „Magyarország jobban teljesít”, a tények ennek ellentmondanak. Az Orbán-féle nyolc évben 52 ezerrel kevesebb csecsemő született, mint az ezerszer átkozott szoclib érában. Az ő 777 ezres adatukkal szemben Orbánék csak 725 ezer születést tudnak felmutatni. A Fidesz-propaganda kerüli is az abszolút számokat, főleg mert a születésszám megint csökken. Inkább a termékenységről és a házasságkötésekről beszél. Az esküvőszám-emelkedés az érte kínált adókedvezménynek köszönhető szimpla propagandafogás, a számok egyértelműen bizonyítják, hogy meglévő élettársi kapcsolatokat vittek anyakönyvvezetőhöz. Az egyedül élők száma az egész Orbán-érában folyamatosan növekszik, a 2016-os mikrocenzus szerint leggyorsabban a 30–39 éves korosztályban. A családok száma viszont csökken, legnagyobb ütemben a nagycsaládok száma apad.
A termékenység növekedése valóban jó hír, ámde még most is 1,5 alatt van, ami jóval kisebb a népességszint-megtartó 2,1-nél. A termékenység valójában annyival emelkedik, amennyivel nő a cigányság részaránya a szülőképes korúak táborában. Ennek ismeretében tudományos bravúr a KSH nemrégiben kiadott Demográfiai portré 2018 című kötete, amelyben 13 tanulmányban, összesen 294 oldalon egyszer sem sikerült leírni a „cigány” vagy a „roma” szót. A Tárki-kiadványban, a Társadalmi riport 2018 címűben legalább van egy cigánytanulmány, 22 oldalon tárgyalják a romák társadalmi integrációját, az abszolút lélekszámuk megemlítése nélkül, de tizedszázalékokkal operálva.
Kíméletlen számokkal szembesítik a jövősokkos Magyarországot | Magyar Hang
Nehéz olvasni a Társadalmi Riport 2018 című kötetet. A tanulmányok alapján egyre nagyobb réteg juthat a közeljövőben a lecsúszás közelébe.
Mértékadónak tekinthető szakértők szerint a hazai cigányság lélekszáma közelíti az egymillió főt. Ez a népesség egészséges korfát alkot, tehát alul széles, és a hatvanévesnél idősebbek száma igen alacsony. A magunk részéről reálisnak tekintjük Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) 2015. évi becslését, miszerint az első osztályba beíratott gyermekek fele cigány volt, tehát abban az évjáratban nagyjából 45 ezren. Ha ezzel dolgozunk, akkor azt mondhatjuk, hogy immár a 9 évesnél fiatalabbak fele cigány. Teljesen mindegy, hogy tévedünk-e néhány százalékot, a nagyságrend a meghatározó.
Ha ez így van, és a trend nem változik, akkor 2030- ban a 20 évesnél fiatalabb magyar állampolgárok fele roma lesz. Számokra fordítva: 2030-ban körülbelül 900 ezer húszévesnél fiatalabb cigány él majd az országban.
A cigányság részaránya az össznépességen belül a következő évtizedben gyorsan fog nőni, a Ratkó-nemzedék tömeges kihalásával, körülbelül 2035-től pedig rakétasebességgel. (Ezek tiszta tények, melyekből az is következik, hogy felzárkóztatásuk, az oktatás minőségének javítása és egy sor más pozitív, érdemi társadalmi intézkedés elmaradhatatlan.)
Makacs tények
Íme a KSH népességszámai (1. tábla): A következő években a népességszám meredeken csökkenni, de ezen belül az idősek lélekszáma intenzíven emelkedni fog, miközben az aktívak száma fogy a leggyorsabban, és a fiataloké is aggasztó ütemben. A helyzet azonban ennél is rosszabb, ugyanis a fenti KSH-becslés irreálisan optimista a következő évek születésszámában! A KSH valamiért úgy számol, hogy alig csökken a születésszám, például 2029-ben 78 ezer babát várnak – ez alaptalan remény, mert gyermeket csak a szülőképes korú nők tudnak szülni, tehát a 15–45 éves korosztály. A szülőképes korú nők számát 15 évre előre tényként ismerjük (hiszen már mindenki megszületett), azt csak a be- és elvándorlás változtathatja.
Ezek a tények (2. tábla): Szám szerint a trianoni békekötéskor több szülőképes korú nő volt, mint ma, és 2030-ban annyi szülőképes korú nő lesz, amennyi a millennium idején volt. Utoljára 1977-ben született a népességszám megőrzéséhez elegendő gyermek, 178 ezer. Amennyiben az a fertilitás (termelékenység) marad, ami az utóbbi évtizedeket jellemzi, akkor az 1,44-gyel érdemes számolnunk, ha lesz emelkedés (amit a cigányság részarányának növekedésétől remélhetünk), akkor sem reális 1,7-nél magasabbat várni (3. tábla).
Szólni kell a be- és elvándorlásról. A kormányzat hevesen ellenzi a bevándorlást, ugyanakkor homályban tartja, mi a helyzet a szülőképes korú nők elvándorlásával. „Családbarát fordulat 2010–2018” című önfényező kiadványában (amelyet nem engedtek nyilvános forgalomba) az áll, hogy 2016-ban 416 ezer honfitársunk volt tartósan külföldön. Általánosan elfogadott nézet szerint az így távollévők 45 százaléka nő – akik viszont mindannyian szülőképes korúak.
Ha az eltávozott nők száma nem emelkedik, az arányuk akkor is folyamatosan nő, mivel idehaza sokkal népesebb évjáratok öregszenek ki a szülőképes korból, mint amelyek belépnek. A magyar ifjúság elvándorlásának megállítása, az elvándoroltak hazahívása és hazajövetele stratégiai kérdés. Viszont amíg ennek nem látjuk az eredményét, kénytelenek vagyunk azzal számolni, hogy az elvándorlás miatt 70 ezres, sőt kisebb évjáratok sem elképzelhetetlenek.
Következtetések
Először is: eredménytelen a családpolitika. Be kellene vallani, hogy a kormányok pénzzel nem tudnak érdemben javítani a születésszámokon. A legnagyobb számszerű és aránybeli javulás a XXI. században 2014-ben volt – amikor a csokot még ki sem találták! A csok első évében (2016) aprócska emelkedés jött, azóta viszont csökken a születésszám. A legmasszívabb emelkedő trend a Gyurcsány-kormány idejére esett (2004–2006). Azt viszont kijelenthetjük, hogy születésszám-emelkedést hoz, amikor az emberek elkezdik érezni, hogy „jobban megy”.
A reszortos családügyi államtitkár szájából repkednek a százmilliárd forintok (például november 13-án azt mondta, hogy a lakásépítésben a csok, az áfa-visszatérítés és a kedvezményes hitelek együtt csaknem 500 milliárd forintos támogatást jelentettek a családoknak, pár nappal korábban meg azt, hogy a kormány évről évre többet fordít családtámogatásra, 2019-ben már több mint 2000 milliárd forintot) – de tény, hogy ez az irdatlan pénztömeg semmilyen eredményt sem hozott.
Spéder Zsolt: Nincs magyar átok | Magyar Hang
2050-re várhatóan a magyarok lélekszáma másfél millióval lesz kevesebb mint jelenleg, alig fogja meghaladni a 8 milliót – mondja a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének főigazgatója.
Kontraproduktív a demográfiai kérdést pénzkérdésnek láttatni. Amíg a kormányzat családpolitikájának egyetlen szempontja, hogy a róla szóló kommunikáció szavazatokat hoz-e, vagy visz, addig a probléma egyre nő. Tehát először is tiszta vizet kell önteni a pohárba.
Meg kell mondani egyenesen, hogy a jelenlegi trend rövid úton, pár éven belül káoszba süllyeszti a társadalmat. Körvonalazódnak a jelek: forráshiány miatt az egyre több nem fizető, „szerzett jogon” ingyenességet váró beteg egyre kevésbé kap ellátást. Ugyanezért a nyugdíjrendszer nem lesz képes megfelelni annak az elvárásnak, hogy havi szociális biztonságot nyújtó ellátás maradjon. Ez a két „hiányprobléma”.
A másik oldalon egyre több állami alrendszer fog elporladni, a folyamatosan romló teljesítmény és a viselhetetlenül emelkedő arányos ráfordítások miatt: iskolákat működtetünk fele-harmada gyermeklétszámmal, tömegközlekedést utasok nélkül, „ingyenességre jogosult” 65 év fölöttiekkel, közúthálózatot használók nélkül. Sorra zárnak be a falusi boltok, évtizedek óta csökken az egy főre jutó kenyérfogyasztás, a gyermekruházati cikkek piaca, sehol egy ács, egy kőműves stb. Mind több helyütt oly csekély a kártyaszám, hogy abból nem lehet fenntartani a gyermekháziorvosi praxist.
Csak a vak nem látja országszerte a kései török korra emlékeztető pusztásodás jeleit.
Az igazi reform
A kiutat a mostani, mindent romba dőléssel fenyegető demográfiai helyzetből a két másik nemzeti attribútum segítségével találhatjuk meg. Nem a több pénz segít, hanem a jobb erkölcs és az igazság kimondása.
Orbán Viktor akkora tekintéllyel rendelkezik, mint Kossuth Lajos óta senki, vesse latba végre a jó ügy szolgálatában a tekintélyét, és őszintén mondja meg a magyar nemzetnek, hogy demográfiai katasztrófához érkeztünk, azonnali és radikális reform nélkül egy röpke évtized múlva a civilizált élet peremfeltételei fognak megszűnni. Őszintén meg kell beszélni, hogy a nemi erkölcs nem magánügy. Egyenesen meg kell tanítani a közoktatásban, hogy a nemiség a következő nemzedékről szól, hogy a házastárs, a gyermek, a szülő nem csereszabatos kapcsolat, hanem életre szóló kötelezettség.
Szakadék tátong a kormánypropaganda és a valóság között | Magyar Hang
Mostanában lépünk rá a nyílegyenesen a demográfiai katasztrófához vezető útra. A kormányzat tisztában van a tényekkel – mégsem tesz semmit.
Konkrétan: először is meg kellene fogadni Demény Pál demográfus professzor ajánlását, választójogot kell adni minden gyermekért az édesanyjának, hogy megkapja a gyermek és az anyaság a törvényhozási súlyát. Másodszor azonnal véget kell vetni annak, hogy a nyugdíjrendszer bünteti a gyermeknevelést, jutalmazza a gyermeket nem nevelést.
Igazából szerencsések is lehetnénk, amiért ennyire egyfókuszú ma a magyarság. Orbán Viktor, ha államférfi, akkor haladéktalanul nekilát a magyar nemzeti reformnak.
A Hajrá, Magyarország című rovatunkban megjelenő írások vitacikkek, nem feltétlen tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 30. számában jelent meg, 2018. december 7-én.
Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat a lapban? Itt megtudhatja!
