„Az érzelmi alapok nélküli, futó kapcsolatokból álló szexuális élet mindkét nemű fiatal számára az igénytelenségbe süllyedés veszélyét hordozza.”
Bár könnyedén azt hihetnénk, hogy ez a mondat A szolgálólány meséje forgatókönyvének valamely lapjáról származik, a helyzet mégsem így fest. A gileádi tananyaghoz oly hasonlatos gondolatokat kis hazánk arra érdemes pedagógusai fogják oktatni a nyolcadikos gyermekeknek. A tankönyv általam is érintett fejezetében szó esik az abortuszról, valamint a homoszexualitásról is, amely álláspontok már kiverték a biztosítékot egyeseknél, én azonban csak a fent idézett gyöngyszemre reflektálnék.
Be kell vallanom, nagyon jót kacagtam rajta. Akárki alkotta is ezt a mondatot, remek munkát végzett, legalábbis a szórakoztatásom szempontjából. De beszéljünk komolyan!
Az idézett mondat tartalmi részével jelen formájában nem tudok egyetérteni, de ha veszem a bátorságot a szabad asszociációhoz, akkor hamar eljutok egy olyan kijelentéshez, amellyel már igen. A gyakorta megismétlődő, érzelmi alapokat nélkülöző, futó kapcsolat káros élettani hatásokat eredményezhet, különösen a szebbik nemre nézve.
Még mielőtt bármely vérmes feminista azt hinné, nem a jó kulcsnak és a rossz lakatnak a meséjét kívánom előadni, mert attól még bennem is felhorgad Betty Friedan kenyéren és vízen tartott szellemisége. Miért? Mert ez a kedves kis tanmese maximálisan száműzi a tudományos érintettséget a sorai közül, közvetíteni kívánt mondanivalója mindössze annyi, hogy a férfiaknak lehet, a nőknek pedig nem. És hogy miért? Hát csak.
Igen ám, de azon olvasók, akik szilárdabb lábakon álló koncentrációs képességgel rendelkeznek, mint egy bizonyos volt frakcióvezető, emlékezhetnek arra, hogy néhány sorral feljebb jómagam is a káros élettani hatásokat emlegettem. Itt az ideje tehát cizelláltan kifejteni az álláspontomat.
Az ismeretlenekkel, alkalomszerűen végrehajtott koitusz tudományosan bizonyítható módon káros hatásokkal bír mind a férfiakra, de leginkább a nőkre nézve. Ennek egyszerű, a biológia által könnyedén prezentálható magyarázata van, amely bizony nem a fehér, cisz heteró férfiak mérgező hímsovinizmusából táplálkozik.
Kezdjük a magyarázatot azzal, hogy a női szervezet alapvetően is sokkal több oxitocint termel, mint a férfiaké. Az oxitocin az a hormon, amely a kötődés kialakulásában legalább akkora szerepet játszik, mint amekkorát az orosz elnök játszott a hatalmon lévő Angela Merkel idegeinek szétcincálásában. Ez felel a társas kapcsolatainkban résztvevő személyek iránti érzéseink intenzitásáért, valamint a kapcsolatok elmélyítéséhez szükséges bizalom kiépítéséért.
Na most, mi történik a szexuális aktus közben és után? A közösülés hatására a női agy oxitocinhordákat szabadít a szervezetre, hogy megkezdjék a megfelelő bizalmi kapcsolat alapköveinek letételét, és a nő hamarosan szerelembe essen a kiválasztott delikvenssel. Hasonló folyamat a férfiak elméjében is végbemegy, csak az ő hormonjuk a vazopresszin (ADH), amelynek hatására nem szerelembe esnek a bárpultnál hajnali kettőkor lelt ittas hölgyeménybe, hanem égető vágyat éreznek annak megóvására.
Az alapvetően is kötődési hormonoktól túltengő női szervezet a közösülés, az érintés, az ölelkezés hatására akaratlanul is elkezdi kialakítani azt a fajta kapcsolatot, ami megfelelő táptalaja lehet egy esetleges utódnemzésnek. Még akkor is ezt teszi, ha az eszével tudja, hogy csak alkalmi szexről van szó – hiszen a női nem legfőbb evolúciós drive-ja a szaporodás. Ez a magyarázata annak a jelenségnek, miszerint nőként sokkal nehezebb érzelmi érintettség nélkül fenntartani egy kötetlen kapcsolatot.
Erről pedig cikkek és értekezések garmadája sorakoztatható fel, amelyek mind azt járják körül, hogy miként lehetséges nőként megfelelően orvosolni a szituációt. Egyesek a futó kalandok egyszerű mellőzése helyett azt tanácsolják például, hogy az aktus sikeres végrehajtása után ne aludjunk a férfinál, mert az összebújás elmulasztása egy kissé visszaveti az oxitocintermelést.
Emellett pedig a női testben megtalálható, majd a koitusz során pluszban képződő oxitocin gyakori és kusza változásai miatt törések alakulnak ki az adott nő kötődési mechanizmusának eladdig szilárd pajzsán. Tehát minél több futó kalandban volt része, annál nagyobb a veszélye annak, hogy akkor sem fog tudni elköteleződni, ha már tényleg szeretne. Magyarán a gyengéd érzelmeket nélkülöző futó kapcsolatok igencsak valós veszélyeket rejtegetnek, ezek azonban túlmutatnak az „igénytelenségbe süllyedés” veszélyénél.
Egy ponton a tankönyv felteszi azt a kérdést is a serdülő gyermekeknek, hogy mit szólnak ahhoz, hogy a manapság a szex egyre élesebben elválik a gyermeknemzéstől. Én azt gondolom, hogy igencsak üdvözítendő, hogy manapság már meghaladtuk a pusztán a fogantatás céljából végrehajtott halk és szolid közösülést, még ha buktatókkal is hintett a fejlődés útja.
Egyetlen dolgot nem értek. Ha a kormánypárt – mint autentikus konzervatív hazafiak összessége – a gileádi álláspontot kívánja hirdetni a kötelezően választható biológia-tankönyv lapjain, akkor miért nem az őt igazoló tudománnyal érvel? Kívánatos konzervatív álláspont, megtámadhatatlan argumentumokkal körülbástyázva, miért nem ezt alkalmazzuk a bicskanyitogató frázisok helyett?
Nem ez az első eset, hogy ilyen hanyagságra bukkanok a Fidesz részéről. Többször is előfordult már, hogy tudományos szempontból könnyedén védhető álláspontot képviseltek, csak épp a tudomány segítsége nélkül, és ennek annyira szeretnék rájönni a miértjére. Nemtörődömség, érdektelenség, vagy arrogancia talán? Még arra sem veszik a fáradságot, hogy egyetlen használható érvet felmutassanak a konzervatív ideológia védelmében? Pedig lenne bőven.
A szerző a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hallgatója
A publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
