A Magyar Hang 2021. július 23–29-ei számának utolsó oldalán található cikk utolsó mondata sarkallt írásra. A rendkívül megosztó, rendkívül szókimondó és általam rendkívül gyakran olvasott Puzsér Róbert szerint: „Az ellenzék politikusai oly jelentéktelenek és oly mértékig Orbán Viktor zsebében vannak, hogy őket megfigyelni sem érdemes.”
Mivel 2018 óta országgyűlési képviselőként magam is az ellenzék politikusa vagyok, ezért megállapításai rám is vonatkoznak. Puzsér Róbert tehát egyrészt azt állítja rólam, hogy Orbán Viktor zsebében vagyok. Ha úgy tetszik, tőle függök anyagilag. De ezt mire alapozza? Orbán Viktortól kapom a képviselői tiszteletdíjamat? Vagy talán személyesen neki köszönhetem az olimpiai bajnoki címemért folyósított, a magyar társadalom megbecsülését jelképező járadékot? Nyilvánvalóan nem. Ez az állítása tehát valótlan, ezért határozottan visszautasítom.
Lássuk akkor a másikat, amely szerint jelentéktelen politikus lennék. Ez már nézőpont kérdése. Egy országgyűlési képviselő jelentőségét az én felfogásom szerint alapvetően két dolog határozza meg. A lobbiereje és a mögötte lévő társadalmi támogatottság. Nem kormánypárti képviselőként nem túlságosan nagy a lobbierőm, de kitartó, szakmai alapú és kulturált stílusú munkámmal értem el már sikereket. A társadalmi támogatottságra pedig később térek ki.
Őszintén szólva unom már a lelátóról időről időre bekiabáló, az ellenzéki képviselők munkáját minden empátia nélkül kritizáló politikai elemzők, korábbi politikusok, újságírók igazságtalan, lealázó megjegyzéseit. Akinek inge, az vegye magára! Nekik javaslom, ha ennyire tudják a tutit, induljanak el a választásokon, hogy kiderüljön, mennyire vonzó a konkrét ajánlatuk, elképzelésük – ha egyáltalán van nekik – honfitársaink körében. Ha ennyire tudják a tutit, akkor ugorjanak be a cápákkal teli medencébe, és csinálják jobban! És persze vállalják a kormánypárti revolversajtó, valamint az általuk felhergelt emberek napi szintű mocskolódásának, nemritkán elképesztő hazugságainak elviselését. Mindezt úgy, hogy még egyes, a Fidesszel szembehelyezkedő értelmiségiektől is érdemi segítség helyett csak a pofonokat kapják. Érdekes, hogy ez a szerep már nem vonzó számukra, és ezt – tisztelet a kevés kivételnek – már nem vállalják.
És igen, a kevés kivétel között ott van Puzsér Róbert, aki 2019-ben Budapesten megmérette magát az önkormányzati választásokon. Főpolgármester-jelöltként személye és programja azonban nem volt vonzó a fővárosiak körében. Száz budapesti választóból négy szavazott rá. Én 2018-ban indultam az országgyűlési képviselő-választáson. Akkor száz somogyi választóból harminchét engem tartott a legalkalmasabbnak a térség és az itt élő emberek képviseletére. Ennyit a társadalmi támogatottságról és a jelentéktelenségről.
Puzsér Róbert lekezelő és valótlan állításaira azonban nem tőlem, nem itt és most fog választ kapni, hanem majd a büszke somogyi polgároktól a jövő évi választáson. Ők ugyanis nem fognak egy jelentéktelen, Orbán Viktor zsebében lévő politikusra szavazni.
A szerző országgyűlési képviselő, olimpiai bajnok
A Publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/32. számában jelent meg, augusztus 6-án.
